11891. lajstromszámú szabadalom • Sikértartalmú masszák és eljárás azok előállítására

- 2 — gátol-értetődik, hogy a sikernek szárítását ezen műveletnél nem szabad olyan ponton túlhajtani, melynél a sikér még oly' plasztikus és tapadós, hogy a glycerinnel és a töltő anyaggal bensőleg összekeverhető. Az alkatrészeknek benső összekeverése által nyert terméknek fölhevítését előnyösen, bár nem szükségképpen, hermetikusan elzárt tartályban foganatosítjuk, mi által a masszának nagyobb hőmérsékletre való fölhevítésénél is a glycerinnek elpárolgása meg van akadályozva. Az alkatrészeknek összekeverését legjobban akként foganatosítjuk, hogy mindenekelőtt a plasztikus állapotban alkalmazott sikérhez a glycerint keverjük hozzá és ezen masszához azután a töltő anyagot adagoljuk; természetes azonban, hogy az említett alkatrészeket más sorrendben is egyesíthetjük egymással. Bizonyos czélokra alkalmas oly mennyiségi arányok gyanánt, melyekben a fölsorolt alkatrészek vízáthatlan sikértartalmú maszszák előállítására alkalmazhatók, példaképpen említjük a következőt: Az előállítandó massza 100 súlyrészére vegyünk körülbelül 65 súlyrész sikért nedves állapotban és ezt részleges szárítás előtt vagy után keverjük össze körülbelül 5 súlyrész glycerinnel és körülbelül 30 súlyrész őrölt parafával. Ezen anyagoknak közönséges vagy nagyobb hőmérséknél történt tökéletes összekeverése után a nyert maszszának hengerlés vagy más formálás által a kivánt alakot adjuk, melyben a termék azon esetben, ha a sikér száríttatott és a glycerinnek és töltő anyagnak hozzákeverése a közönségesnél nagyobb hőmérséknél foganatosíttatott számos czélra készen van; más czélokra viszont a leírt módon előállított terméket körülbelül 7 órán át körülbelül 100° C. hőmérséknek tesszük ki. A mint látható, a jelen találmánynak az előzőkben taglalt alkalmazási módjánál, vagyis a sikérnek glycerinben való föloldásánál, annak tapadó képessége teljes mértékben föntartatik és vízben való oldhatatlansága a glycerinnel való keverés előtt azzal egyidejűleg vagy azután foganatosított fölhevítése által növeltetik, a mikor is a glycerin részben a sikérrel egyesítve marad és azon szövet símulékonyságát, melyre a sikértartalmú massza fölvitetik, növeli, anélkül, hogy annak vízáthatlanságát befolyásolná. A sikérnek a jelen találmány szerinti második alkalmazási módjánál, vagyis annak plasztikus állapotban valamely töltő anyaggal való elegyítésénél és a keveréknek azután való fölhevítésénél a sikér az őrölt vagy porrá zúzott anyagnak kötő anyagául szolgál és a fölhevítés a masszában tartalmazott sikérnek megkeményedését idézi elő, mi által ez utóbbinak nem csak erjedése és fölbomlása megakadályoztatik, hanem egyidejűleg annak vízben való oldhatatlanságában álló fontos tulajdonsága is fönntartatik. A jelen találmánynak harmadik alkalmazási módjánál a sikér hasonló módon hat, mint a másodiknál, t. i. kötőanyag gyanánt; hogy azonban a masszát ruganyossá és simulékonnyá tegyük, ahhoz itt még glycerint is hozzákeverünk, mely ezenfölül, ha esetleg hő nélkül dolgoztunk, a sikérnek esetleges későbbi fölbomlása ellenében védő közeg gyanánt szolgál. Ha a sikértartalmú masszát az előbb említett első módszer szerint használjuk,gyakran előnyös lesz az illető szövetet, miután azt a masszával bevontuk, a szárítás, illetőleg fölhevítés közben sajtolásnak alávetni; hasonlóan a két másik módszer szerint nyert masszákat is némelykor ajánlatos a szárítási vagy keményítési művelet alatt sajtolni, hogy ez által tömörebb és simább terméket nyerjünk és hogy annak ellenálló képességét folyadékokkal szemben növeljük. Kivánt esetben a sikérnek valamely töltő anyaggal, illetőleg glycerinnel és töltő anyaggal való elegyítése által a második és harmadik módszer Bzerint nyert masszát lemezekké hengerelhetjük és ezen alakban egyesíthetjük a szövetekkel, mely esetben az egyesítés az egésznek a szárítási vagy keményítési művelet közben való sajtolása által foganatosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sikértartalmú massza, mely glycerinben elosztott sikérből áll.