11869. lajstromszámú szabadalom • Vízemelő készülék lengő vályúkkal

Megjelent 1 SÍJ8. évi julius lió 20-á». MAGY. |jg| KIR. SZABADALMI IRl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 11869. szára. XXI/c. OSZTÁLY. Vizemelő készülék lengő vályúkkal LEM AIR E HENRIK BÓDOG MÁBIA GYÁROS PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 január hó 5-ike. Jelen találmány tárgyát egy lengő vályúkkal ellátott vízemelő' készülék képezi, melynek leírása alább következik, és a mellékelt rajz tünteti föl, és pedig az 1. ábra oldalnézetét, a 2. ábra függélyes metszetét, a 3. ábra egy vályúnak elülnézetét, a 4. ábra ugyanannak oldalnézetét, az B. ábra egy elfordult vályúnak függélyes metszetét, a 6. és 7. ábra a zárókészűléknek különféle metszeteit tünteti föl. Az eddigelé használatban levő vízemelő készülékek vályúi vagy vedrei a lánczhoz szilárdan voltak hozzá kapcsolva, a minek következtében, hogy kiürülhessenek, a fölső f lánczkorong kerületének legalább egy negyedrészét kellett befutniok, és pedig azért legalább is a kerület egy negyedrészét, mivel a vízszintes tengely körül forgó vályúkban lévő víz fölszíne oly alakot nyer, hogy csak akkor, ürülhet ki a vályú teljesen, ha feneke a vízszintes alá hajlik, amely tény tehát föltétlenül megköveteli, hogy a vályú legalább is a korong kerületének egy negyedét befussa. Ez tehát a régebbi vízemelő készülékeknek egy nagy hátránya. Az ilyen készülékeknél, hogy a vályúkat kiüríthessük a vizet magasabbra kell fölvinnünk, mint a hol föl akarjuk fogni, a min a fölső dob átmérőjének csökkentése által sem segíthetünk, mert a vízsugár a víz fölfogására szolgáló tartály mellé ömlene. Ezen hátrány elkerülése czéljából jelen találmány tárgyát képező vízemelőnél a vályúk, mihelyt legcsekélyebb mértékben elhajoltak a dob felé, eléggé kilengnek arra nézve, hogy tartalmukat a víz fölfogására szánt tartályba ürítsék, ebből következik tehát az is, hogy a dob forgási sebességét is növelhetjük, a nélkül, hogy ez vízszintességgel járna. Találmány tárgyát képező vízemelő készüléknél egy különleges alakú szemekből álló láncz van alkalmazva, minden lánczszem a derekszögű négyszögalakú fémkeretből áll (lásd 3., 4. és 5. ábrákat), a lánczszemek egymással b hengeres fémrudak által vannak összekötve, a melyek közepén a lánczszem fölső vízszintes oldalához erősített c rúgó elhelyezkedése czéljából egy rovaték van, mely c rúgó arra szolgál, hogy a saját tengelye körül forgást végezni képes b rúd tengelye irányában helyzetét meg ne változtassa. Minden lánczszem egy d vályút hord, mely az alján levő d1

fülek által e csap segélyével lesz a kerethez erő-