11631. lajstromszámú szabadalom • Újítások kerékpárokon
3 -szegmentek közé az ezen részeket rendesen széttolni törekvő l rúgók vannak beiktatva. A csapágyaknak egyikében csúsztatható l2 csapszög a toldatnak és szegmentnek kölcsönös állását határolja; ezen szegmentek továbbá az L féksarúkkal vannak ellátva (2. és 5. ábrák), melyek a zárókerekekkel kapcsolódnak. Ha mindkét pedálra kellő nyomást gyakorolunk, úgy, hogy az l rúgók feszültsége legyőzetik, akkor a zsinórkorongok a H H1 karok felé szoríttatnak és a féksarúkat a zárókerekekkel érintkezésbe hozzák. Mihelyt a nyomás megszűnik, a szegmentek rendes állásukba térnek vissza. A rúgók feszültsége szabályozható. Hogy megakadályozzuk a keréknek fölszabadulását oly esetekben is, midőn a hajtószerkezet eltörik vagy használhatatlanná válik, oly biztonsági féket is rendezünk el, mely csak akkor válik működtethetővé, ha baleset történik. Az 1., 3. és 9. ábrákban M egy a kerékabroncson való fékezés czéljából elrendezett féksarú, mely az m> körül forgatható m emeltyűnek egyik karjára van erősítve, míg annak másik karja a pedálvezetékek között vagy azokkal párhuzamosan lefelé nyúló m2 rúdra van szerelve, mely utóbbi az m3 harántrúdra ható ml rúgó által normálisan fölfelé szoríttatik, úgy, hogy a fék normálisan működésen kívül tartatik. A pedálok a k2 toldatokkal vannak ellátva, melyek, ha a pedál a rendes határnál mélyebbre mozog, az ms harántrúdba ütköznek, mely az m2 rudat és ezzel a féket működteti. Ha tehát a zsinór elszakad vagy hasonló baleset történik, a kerékpározó a pedált akaratlanul is rendesnél mélyebbre szorítja, úgy, hogy a fék működésbe hozatik. A 6. és 7. ábrák azon szerkezetet láttatják, mely lehetővé teszi az excentrikus zsinórkorongok egyikének elállítását emeltyűáttételének növelésére vagy csökkentése czéljából. A mint látható, a h1 agyra forgathatóan szerelt H2 kar az exczentrikus Gi korongot hordja. A h1 agy továbbá a H2 karon alkalmazott hl csap befogadására szolgáló íves /<s hasítékkal ellátott h2 kart hordja. Ez által az exczentrikus korongok mindegyike a másikhoz képest tetszés szerint beállítható és új állásban rögzíthető, vagyis azon fordulatrészt, melyet a korong a pedál minden löketénél végez, tetszés szerint növelhetjük és csökenthetjük. A 2. ábrában a j2 zsinórvezető segédkorong látható, mely egy a B szekrényen levő csapra van szerelve. Ha a zsinórok egyikét (a mint pontvonalkázottan föl van tüntetve), ezen segédkorong körül futtatjuk, akkor a zsinór a G1 szegmentnek nagyobb kerületi részét fogja meg, mi által a kerékpározó a kifejtett erőt és az elért sebességet fokozhatja. Hogy a szegmentek egy fordulat nagyobb részének megfelelő lengéseket végezzenek, a nélkül, hogy a pedáloknak nagyobb utat kellene megtenniök, a zsinórt egy a pedálra erősített korong körül vezetjük és a kerékpárváznak valamely fix a1 részére szereljük (12. ábra). A zsinór hosszát szorítók vagy más efféléknek az egyik zsinór végén való alkalmazása által szabályozhatjuk. Az 1—10. és a 15—18. ábrákban a kerékpár tartására és rögzítésére szolgáló szerkezet van bemutatva. A K K1 pedálvezetékek négyszögletesek, űrösek és az I szekrények tetején és fenekén vannak megerősítve ; belsejükken az alsó végeiken n n1 sarúkkal ellátott N A1 rudak csúsztathatók, melyeknek fölső végei a lefelé nyúló, nl lyukakkal és n5 fogantyúval ellátott ns karral bíró n3 harántrész által vannak egymással összekötve (9. ábra), úgy hogy mindkét N Nl csúszórúd egy művelet által működtethető. Az m% harántrúdra az m7 fogantyúval bíró m® zsinórnak vagy láncznak fölső vége van kötve, mely láncz az me görgő alá futva a pedálvezetékek irányában fölfelé vezettetik, úgy, hogy az M fék az m1 fogantyúnak meghúzása vagy az ms harántrúd leszoríttatása által egyaránt működtetik. Ha az N N1 rudakon levő n n1 sarúkat lefelé nyomjuk és a rudakat rögzítjük, akkor a kerékpár föl nem fordulhat. Lejtős úton az m' fogantyú rögzíthető, úgy, hogy a kerékpár el nem indulhat. A kerékpárnak illetéktelen elmozdítását meggátlandó, a csúszórudakat leszorítjuk,
