11599. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti járművek fékein rögtöni és egyidejű fékhatással az összes kocsikon

Spirálrúgó által helyzetében megtartott n koronghoz ütközik és ez által a tolattyú tovább mozgása megakadályoztatik, meg­jegyeztetvén, hogy az említett tekercsrúgó feszereje olyan, hogy a membrán nyomása a fék közönséges meghúzásakor kisebb, mint eme rúgó ereje. Gyorsabb fékezés czéljából a főcsapot egészen kinyitjuk, mi által azonnal az egész vezetékben igen erős depressziója idéztetik elő a nyomólevegőnek, ekkor az a membrán által a tolattyú mozgató rúdjára gyakorolt nyomás elég nagy arra nézve, hogy az o rúgót összenyomja és a k i csatornákat szabaddá tegye, úgy hogy a levegő az utóbbiakon keresztül eltávolodhatik. A nyo­máscsökkenés rögtön és gyorsan átszármazik az egész vezetékre, úgy hogy az egész vonatnak fékezése a lehető legrövidebb idő alatt történik. Daczára a tolattyúk fokozatos nyílt állá­sától függő ezen levegőeltávolódás gyors átvitelének, az első kocsik fékezése mindig előbb menne végbe, mint az utolsóké és ennek köyetkeztében a normális reakcziók idéztetnének elő, melyek bizonyos veszélyt képeznek, nevezetesen akkor, ha a fékezés a vonat mérsékelt sebessége közben történik. Hogy tehát kényszeresetekben az összes kocsiknak kívánt egyidejű fékezése tétessék lehetővé, a b tolattyún a 6. és 5. ábrákban látható nyílásokon vagy csatornákon kívül még egy további p q nyílás van alkal­mazva. Az első kocsikban, a hol a vezetékben előálló depresszió először lép föl. a rúd csaknem egészen fog lemenni és csak egy redukált keresztmetszetű r1 s1 t1 u1 nyílást fog szabadon hagyni. A többi kocsiban a nyílás keresztmetszete fokozatosan nagyob­bodnék és a vonat végén körülbelül r s t u keresztmetszettel bírna, mely az imént em­lítettnél nagyobb; ebből látható, hogy kísér­letek útján úgy ezen keresztmetszeteket, valamint a rúgók erejét akként lehet meg­határozni, hogy a légnyomású fék segélyé­vel gyorsabb és egyidejűbb fékezés érhető el, mint ez a jelenlegi fékek közönséges meghúzásával lehetséges. Az előzőkben ismertetett berendezés a£ eddig ismert légnyomású fékezéstől, mely­hez az szerkezetileg némileg hasonlít, a következőkben különbözik. 1. A levegő eltávolodására szolgáló kettős nyílása által, melynek czélja, hogy a mem­brán aránylag csekély mozgása mellett nagy nyílás teremtessék. 2. A Fives-Lille-féle levegőeltávolodó re­gulátorral való koinbinácziója által. 3. Ama jelentékeny előny által, hogy a készülék működőképes állapotban marad, mert a tolattyú a közönséges fékezés által gyakran hozatik mozgásba. Nem kell tartani attól, hogy a tömítés hézagossá lesz. sem attól, hogy a tolattyúfölületen lerakodás történhetik, a mi bekövetkeznék, ha a ké­szülék huzamosabb ideig használaton kívül maradna. Megjegyzendő még, hogy a to­lattyúregulátor nyílásánál x—y része a fék közönséges meghúzására vonatkozik és az e fölött lévő nyílásrész a fékek oldására bír jelentőséggel. Ebből következik, hogy az említett föltételek mellett a regulátor­szabályozó hatását gyakorolja : 1. a fékek közönséges meghúzásánál és azok oldásánál a vonat menete közben, 2. a gyors fékezésnél, vagyis a vészfék meghúzásánál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légnyomású vacuum-fékek munkaszele­pénél a vasúti vonat összes kocsijainak hirtelen és egyidejű fékezése czéljából a kibocsátó regulátor ismert membrán­dugattyúrúdján, egy b tolattyú alkalma­zása, mely a légvezeték falazatában lévő több nyílás előtt mozog, mely légvezeték egyrészről a szabad levegőbe torkollik, másik vége azonban zárva van oly módon, hogy a tolattyú a fékek közön­séges meghúzásakor az imént említett nyílásokat nem hagyja szabadon, míg, ha a féket mint vészféket húzzuk meg, ama nyílásokat szabaddá teszi és a levegő kitódulását mindegyik fékkészűléken meg­engedi.

Next

/
Thumbnails
Contents