11461. lajstromszámú szabadalom • Újítások löveg závárzatokon
2 nyösen meg vannak szakítva és ugyanazon menetmagassággal bírnak, mint a D zárófej csavarmenet magassága. A závárzatot a következőképen nyitjuk: Az E emeltyűnek a lövegtől való ellendítésénél a B kar a csavarmenetű fogak által lefelé forgattatik. A B karnak ezen a G hajtói'údnak a I)1 csapszöggel való összeköttetése által átszármaztatott mozgása a D zárófejnek részleges elforgatását idézi elő, még pedig eleintén lassan, azután gyorsabban, mivel a B és G'tagoknak könyökemeltyűszerü hatása beáll, míg a záró rész ki van kapcsolva, mely állásban a hajtórúdnak a I)1 csapszöget körülfogó agya a tartókarnak a ütközőjébe ütközik, úgy, hogy a zárófej nem foroghat tovább. Az E emeltyűnek a lövegtől való további ellendítésénél az A tartó kilendíttetik és a D zárófejet a csővégből kihúzza. Azon mérvben, melyben a tartó az utóbbitól eltávolodik, a rugós H zárópeczek, (melynek vége a lövegcsőnek hátsó fölületéhez támaszkodik) szabadon bocsáttatik és a D zárófejnek karimájában lévő Hl horonyba belép, mi által a zárófej a további forgásban meg vau akadályozva, kivéve ha az oly állásban van, hogy a J csővégnek csavarmeneteivel kapcsolódhatik, a mikor is a II zárópeczek a horonyból kinyomatik. A závárzatot akként csukjuk, hogy az E emeltyűt a löveg felé lendítjük, a mikor is a D zárófej előbb a J csővégbe bevezettetik és mihelyt az a záró állásban van, a H zárópeczek visszanyomatván, a zárófejet szabadon bocsátja, úgy, hogy az ekkor részlegesen elforgatható és ez által zárva van. A B karnak ós a C hajtórúdnak mozgása olyan, hogy csukott závárzatnál a /Cpeczeknek középpontja a Dl és BL középpontok összekötő vonalát épen átlépte és ekként oly rögzítő szerkezet képeztetett, mely a D zárófejnek kicsavarolását vagy elforgatását a löveg vis3zalökésénél hatásosan meggátolja. Az A zárófejtartó oldalán az A" zárópeczek vau elrendezve, mely legömbölyített végével az E emeltyűnek egy hézagolásába benyúlhat és ezt leesésében meggátolja, ha a löveg J cső vége siilyesztetik, ellenben megengedi, hogy azt visszalökhessük. A 4. és 5. ábrákban, melyek az E kéziemeltyű helyett csavaros hajtószerkezetet tüntetnek föl, a berendezés a következő: Az A tartókarnak J1 forgási csapján, az L csavarkerék van megerősítve, .melynek fogai a tartókarnak M fogaskerekével kapcsolódnak, mely a B kart és ez által a G hajtórudat mozgatja. A csavarkerékkel kapcsolódó csavart N kg^ikerék vagy fogantyú segélyével hozzuk forgásba. A 6. és 7. ábrákban a töltényhüvely kihúzására szolgáló szerkezet van föltüntetve. Ezen czélból a lövegen forgatható P1 csapon a Q emeltyű forgatható, melynek egyik vége S-nél a töltényhüvelynek széle alá nyúl, míg másik végébe az A tartókar ütközik, annak kifelé (a lövegből kifelé) való lendítésének utolsó részében. A Q emeltyűnek a Q1 karjára, mely a tölténykarimára fekszik, a T ék hat, mily alsó végével az U emeltyűnek U1 nyúlványán függ és ez által működtetik. Az Ü emeltyűnek nyúlványa az A tartókarnak bütyök alakúan kiképezett A3 agyrészéhez fekszik, míg ezen nyúlványa viszont a ruganyos Q1 peczek gyakorol nyomást, mely a Q emeltyűnek hüvelyszerű Q3 nyúlványában tartatik meg. A működés a következő: A I) zárófejnek a csővégből való kilendítésénél az U emeltyű az A' bütyök által működtetik, mely a T éket a Q emeltyűnek rézsútos felületére nyomja, ez által a töltényt fészkéről elemeli és az A tartó mozgásának utolsó részében a Q emeltyűre ütvén, a töltényt a lövegből kilöki. Midőn a tartó a löveg felé lendíttetik, az U emeltyűnek nylffványára támaszkodó rugós Q2 peczek ezen U emeltyűt visszanyomja és ezzel együtt a a T ék is eredeti állásába visszatér. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lövegzávárzat, melynél a zárófej egy tartón forgatható, jellemezve egy ezen A tartóval csuklósan összekötött B kar által, mely egy ezen kart a D zárófejjel
