11366. lajstromszámú szabadalom • Közvetlenül a pénzbedobással működtetett pénzváltó készülék
- 2 — egy oly pénzdarabot dobunk a készülékbe, mely a készüléket oly módon működteti, hogy a mérleggerendát fölbillenti és ha a mérleggerendán végig futva egy lejtős fémfölületbe ütközik, melyről visszapattanva egy megfelelő ívben a záró mechanizmust kiváltja. Ha ekkor egy tolókát meghúzunk, a készülékből egy doboz esik ki, mely a megfelelő értékű kisebb pénzdarabokat tartalmazza. Föltaláló fönntartja magának, hogy a fémek különböző rugalmasságát a közönséges elárusító automatáknál és ellenőrző pénztáraknál is alkalmazza a hamis pénz kiválasztására. A gép által visszaadandó pénzt (pl. egy koronának tízfilléresekre való váltásánál a tízfilléresek, melyekből egy csekély összeg, pl. öt fillér váltásdíj fejében levonatott) legczélszerűbben kis dobozokban helyezzük el a készülékben, melyek oly módon rakatnak egymásra, hogy a kilincs mechanizmus kiváltása és a tolóka kihúzása által mindig csak a legalsó doboz vitessék ki, mely szerkezetnél egy berendezésről gondoskodtunk, hogy a tolókának többszörös félig való betolása és kihúzása által a készülékből az összes dobozokat csalárd módon kiszedni ne lehessen. Az 1. ábrán látható automatikus pénzváltó készülék a föntebb jelzett alapelveknek megfelelően van szerkesztve. Az a mérleggerendára esik a b nyíláson bedobott pénzdarab. Ha a pénzdarab kisebb és könnyebb, mint a milyen a pénzdarab fölváltására van szánva, a készülék, vagy ha kisebb fajsúlyú fémekből készült hamisítványt dobunk a készülékbe, az a mérleggerenda nem billen föl, ezek a pénzek tehát a c tartályba esnek (2. ábra) úgy, hogy a készülék kilincsmechanizmusa ki nem váltatik. A c tartály mellett és az a mérleggerenda vége alatt egy d csatorna van, melybe a megfelelő pénzdarabok vagy a nagyobb fajsúlyú hamisítványok jutnak, ha az a emelő az a helyzetbe jut (1. 3. és 4. ábrát). Ezen d csatorna alatt egy kemény, lejtős e fémfelület van, melyre a d csatornában leeső pénzdarabok ráesnek. A hamisítványok (ólom) nem lévén rugalmasak, a föliileten tovább gördülnek, azután egy /' kamarába esnek, a nélkül, hogy a később leírandó záró mechanizmust kiváltanák (3. ábra). Ellenben a valódi pénz rugalmassága következtében a kemény e fölületbe ütközve visszapattan és egy ívet írva le, az f1 csatornába esik és a g emelőbe ütközve a készülék záró mechanizmusát kiváltja. Ez a záró vagy kilincs-mechanizmus a g emelő végén forgathatóan ágyalt, egy rúgó hatása alatt álló, h1 bütyökkel ellátott h emelőből áll, mely, ha a g emelő fölfelé mozog, egy i ütközőbe fogódzik. Ha ez a kapcsolat létesült, a k gomb meghúzásával a It1 tolókát előre lehet húzni. A /c2 spirálrúgó a k1 tolókát folytonosan hátrafelé törekszik mozgatni. Ha a kx tolókát előre húzzuk, az l csatornában egymás fölött fekvő, bizonyos megolvasott pénzösszeget tartalmazó m dobozok közül a legalsó az o lemez n nyílásán át a p csatornába jut, melybe a legalsó doboz leesik, úgy hogy ezt a készülékből ki lehessen venni. Ha a pénzzel telt m dobozt a készülék kiadta, a záró mechanizmust azonnal a kezdeti állásba visszük vissza. Ebből a czélból a k1 tolókán levő k8 bütyök a h emelő alsó végére fekszik és a h1 bütyke az i ütközőtől eltávolodik és az utóbbi mögött foglal helyet. Ha a k1 tolókát elég ügyesen mozgatjuk ide-oda, lehetséges, hogy csak egy pénzdarab bedobásával az összes, az l csatornában levő dobozokat ki lehet szedni. Ennek meggátlására gondoskodni kell arról, hogy a h emelő hx bütyke az i ütközőt már előbb hagyja el és előbb térjen a kezdeti helyzetbe vissza, mielőtt a k* bütyök a h emelőt érné. Ebből a czélból a A'1 tolókán oldalt egy kl tekercsrúgó van megerősítve, melynek szabad vége a k1 tolóka előre tolásánál a megfogott h emelőt éri és ennek oldalt levő h1 bütykét még mielőtt k3 h-ba ütközhetne, az i ütköző mögé fekteti. A k1 tolóka ismételt jogtalan előre- és hátrahúzása ellen további biztosítékot az által létesítünk, hogy a kx tolóka fölületén több q fogat alkalmazunk. melyekbe minden a tolóka többször való eltolására vonatkozó kísérletnél a h
