11366. lajstromszámú szabadalom • Közvetlenül a pénzbedobással működtetett pénzváltó készülék

Megjelent 1SD8. évi junius lió 6-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 11866. szá-m. VII/b. OSZTÁLY. Közvetlenül a pénzbedobással működtetett pénzváltó készülék. HEIL ALBRECHT ELEKTROTECHNIKUS FRÁNKISCH-CRUMBACHBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 november hó 27-ike. Oly pénzváltó készülékek, melyek pl. egy billentyű lenyomásánál egy nagyobb pénzdarabot több kisebb pénzdarabra váltanak föl, nagy számban ismeretesek. De eme készülékek záró mechanizmusát nem a fölváltandó nagyobb pénzdarab váltja ki, tehát a készülék teljesen automatának nem tekinthető. A teljesen automatikus készülékek eddig azért nem váltak be, mint hogy ama föltételeknek, hogy a készülék akkor, ha annak működtetését csalárd módon az igazi pénzdarab súlyával és nagyságával közel megegyező súlyú és nagyságú hamisítvánnyal kíséreltetnék meg, működésbe ne legyenek hozhatók, meg nem feleltek. Az ily pénzváltó készüléknél tehát nagy gondot kell fordítani arra, hogy a készülék a pénzt csak megfelelő ellenérték bedobása mellett adja ki. A szóban levő automatikus működésű pénzváltókészülék az előbb jelzett föltételnek teljesen megfelel, a mennyiben csak akkor lép működésbe, ha a kellő pénzdarabot dobjuk a készülékbe és ezért megfelelő értékű kisebb pénzdarabokat szolgáltat ki. Szerkezete nagyjában az ismert elárusító automaták szerkezetének felel meg, melyeknél a kellő pénzösszeg bedobása után egy mérleggerenda billen föl és melyeknél a lefelé gördülő pénzdarab egy záró mechanizmust vált ki, minek megtörténte után az automata egy tolóka meghúzásával az elárúsítandó tárgyat kiadja. Lényeges különbség ezen pénzváltó készülék és az ismert elárusító készülékek között az, hogy a készülék működésbe hozatala a bedobott pénz vagy hamisítvány anyagi tulajdonságától függ. Ismeretes, hogy az érmefémek, ha azok kemény, ellenálló alapzatra, pl. aczélra esnek, arról visszapattannak, míg ólom vagy más aránylag lágy fém azon a helyen, melyre estek, fekve maradnak. A különböző fémek ezen különböző viselkedésének fölhasználásával föltaláló a készüléket oly módon szerkesztette, hogy pl. ha a készülék által fölváltandó pénz ezüst, a könnyebb fémekből készült korongok (zink, réz, sárgaréz, nikkel stb.) a készülékbe való bedobásuknál a mérleggerenda fölött elgördüljenek, a nélkül, hogy a gerendát működtetnék, tehát a kilincsművet ki nem váltják, míg az ólomból vagy más, az ezüsttel közel megegyező fajsúlyú fémből készült korongok a mérleggerendát működésbe hozzák ugyan, de mikor a lejtős kemény fémalapzatra esnek, ezen tovább gördülnek és oly módon vezettetnek, hogy a kilincs-mechanizmust ki nem válthatják. Ebből világos, hogy a készüléket hamis pénzek segélyével működtetni nem lehet. Ellenben működésbe jön a készülék, ha