11223. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa
futnak, kerületükön fogazva vannak, a fogakba a kis 0 kilincsek fogódzanak. Ezek a kilincsek hátsó végükön egy-egy o hasítékkal vannak ellátva, melyek az L tartóval mereven kapcsolt l tengelybe fogódzanak. Mint az az 1., 5. és 4. ábrából kitűnik, a kilincsek a K kerekeknek a 4. ábrán látható nyíl irányában való forgását meggátolják, tehát meggátolják az alsó G széntartónak lefelé való mozgását, mi a fölső G1 széntartónak fölfelé •való mozgását és a kerekeknek a jelzett értelemben való forgását idézi elő. Ezen mozgás azonban bizonyos határokon belül végbe mehet, t. i. a kilincs a kerékforgásnál annyira fölemelhető, hogy az 0 hasíték alsó vége az l tengellyel érintkezzék (1. és 4. ábra). A forgás addig míg ez az érintkezés be nem állott, lehetséges, de azon túl már nem. Ha ellenben a széntartók egymás felé közelednek, t. i. ha az alsó széntartó fölfelé, a fölső lefelé mozog, a K kerekek szabadon foroghatnak. Az 0 kilincsek ekkor mindaddig, míg az o hasíték fölső vége az 1 tengellyel nem érinthezik, a K kerék mozgását követik, azután a jelzett helyzetben maradva (5. ábra), a kerekek forgását annak következtében teszik lehetővé, hogy a kerekek fogai a kilincsek alatt egyszerűen elcsúsznak. Az áramot a lámpába az N sarokkapcson vezetjük be, mely a fölső G1 széntartóval elektromos kapcsolatban áll. Az áram innen a fölső és alsó szénen át az alsó G széntartóhoz megy, mely a lámpa keretével áll vezető-összeköttetésben, ez pedig az N1 sarokkapoccsal áll kapcsolatban. Az A A1 szolenoidok evvel a főáramkörrel mellékáramkörbe vannak kapcsolva. Ebből a czélból a csévék végei egyrészt az N, másrészt az N1 sarokkal vannak kapcsolva. A lámpa működési módja a következő: Tegyük föl, hogy a széncsúcsok egymástól bizonyos távolságban vannak és hogy a lámpán nem megy át áram. Ha az áramkört zárjuk, az egész áram a mellékáramkörön megy át és a két A A1 szolenoidot mágnesezi, ezek tehát a H H1 magokat fölfelé húzzák, tehát fölfelé húzzák az ezekkel mereven kapcsolt alsó G széntartót is. ' Ha az alsó széntartó fölfelé mozog, a fölső széntartónak lefelé kell mozognia, minthogy a két széntartó az 1 láncz segélyével van egymással kapcsolva. A lánczoknak ebből származó mozgása a K kereket az 5. ábrán nyíllal jelzett értelemben forgatja, mely mozgást az 0 kilincsek semmiféle tekintetben nem gátolják, minthogy ezenközben a kerék fogai fölött elcsúsznak. A két széncsúcs tehát az áramzárás után egymással érintkezésbe jut. Ebben a pillanatban a mellékáramkörön átfolyó áram meggyengül, a szenek egymástól távolodnak. Az <^ram ekkor a szeneken folyik át, míg az A Ax szolenoidokon átmenő áram nagyon gyenge lesz, úgy, hogy a H H1 magokra mágneses hatást nem gyakorol. A magok, és ezekkel együtt a G széntartó, melynek súlya a G1 széntartó súlyánál jóval nagyobb, lefelé mozognak, tehát a fölső széntartó fölfelé mozog, de ekkor a kerekek a 4. ábrán látható nyíl értelmében forognak, és forgásuk közben egy bizonyos helyzetben rögzíttetnek. A H H1 magok lefelé mozgásuknál az I lánczot lefelé húzzák, ez tehát a G1 széntartót fölemeli és így a kerék némi elft/ithilást végez. Minthogy azonban az 0 kiütlcsek a kerekek fogaival érintkeznek, ezek a kilincsek eltolatuak, míg az o hasíték alsó éle nem érintkezik a fix l tengellyel. Ekkor a a kerék további forgása meggátoltatik és a szenek egymástól tovább el nem távolodhatnak. Az o hasítékok hosszát igen természetesen oly módon állapítjuk meg, hogy a széncsúcsok távolsága maximálissá legyen. A lámpa ekkor az 1. ábrán látható helyzetet foglalja el. Ha a szenek fogyása következtében a széncsúcsoknak egymástól való távolsága nagyobb lesz, a fényív ellenállása is nagyobbodik, tehát az A A1 szolenoidokon az ismert módon erősebb áram fog átmenni, Ekkor a szolenoidok mágnesessége ismét nagyobbodni fog, úgy, hogy a H H1 meghúzhatják, ebben a pillanatban a magok és evvel a G széntartó is fölemeltetik. Minthogy azonban ez 1 az I láncz segélyével a fölső G1 széntartó-
