11051. lajstromszámú szabadalom • Javítások jacquardgépeken
való ütközése által azonban ez utóbbi a mágnestől elszabadul és ha a mágnes többé nem gerjesztetik, az E tartó, mihelyt a B tű visszamozog, eredeti állásába, az F állványrúdra esik vissza. Ha az F rúd megemelke* dik és a G mágnes nem gerjesztetik, akkor, midőn az F rúd újból leszáll, az ÍJ tartó is stilyed és a B tű a Z>-ben lévő második nyíláson átmehet. A szerint, a mint a B tű szabadon mozoghat vagy föltartóztatik, a függélyes A tű balra mozgattatik vagy sem, úgy hogy fölső kampóval ellátott vége a függélyesen ide-oda mozgó Z kés pályájából elmozgattatik vagy abban meghagyatik és az A tűkkel összefüggő lánczfonalak vagy nem emeltetnek meg vagy megemeltetnek. Habár a rajzban 8 A tűből álló sor van föltüntetve, természetes, hogy ezen számot, valamint az ilyen egymásután következő sorok számát is módosíthatjuk; a jelen esetben 50 ily sorral, tehát összesen 400 tűvel bíró berendezés van föltüntetve. A G elektromágnesek göngyölésének egyik végét alkalmas módon a gép merev fémkeretével kötjük össze, mely viszont pl. valamely battéria vagy más villamforrás sarkával van összekötve. A szigetelt sodronytekercseléseknek másik vége a H szorító léczpárok között van vezetve, melyek fából állhatnak. Mindegyik sodronysor, tehát 50 sodrony számára egy az egyik oldalról a másik oldalig vezető ily léczpár van elrendezve ; ezen szorító léezektől az összes sodronyokat lefelé a másik / szorító léczekhez vezetjük, melyek egyike a másikra van fektetve, míg a sodronyok a 2a. ábrában látható módon meg vannak hajlítva és a léczek közé szorítva, úgy hogy a sodronyok hosszirányban nem változtathatják állásukat. Az J szorító léczektől a sodronyokat majdnem szorosan egymás mellett az M szorítón keresztül vezetjük és az összes vezetékek végei meg vannak görbítve vagy a ./billentyűkben végződnek, melyek nincsenek szigetelve és a K mustralapon könnyedén hordatnak, melyet folytonosan az L fémalá téten mozgatunk, mely utóbbi a villamforrásuak végével áll kapcsolatban. Előnyös valamely kikapcsolót alkalmazni, hogy az áramkört megszakítsuk, kivéve akkor, midőn a mágnesek dolgoznak. Ezen K mustralap jól vezető anyagból pl. vörösrézből készült vékony fémlemezekből áll, mely valamely nem vezető kenczével vagy más bevonattal van födve, kivéve azon helyeket, melyeken a mustra idomai a puszta fémet láttatják. Lehetne a K mustralapot a helyett, hogy azt az L alátéten mozgatnók, egy dob vagy henger köré göngyölíteni, mely ekkor szakaszos mozgást végezne. Az összes J billentyűk, melyek a K mustralapnak szakaszos forgásánál el nem födött fémre hatnak, ekként a villamforrás áramkörét zárják és a G mágnesek, melyekhez a vezeték vezet, gerjesztetnek, míg azon J billentyűk, melyek éppen a mustralapnak nem vezető bevonatára hatnak, nincsenek az áramkörben és ennek következtében a J elektromágnesek, melyekkel össze vannak kötve, nem gerjesztetnek. Ez által tehát a K lapon lévő mustra alakja meghatározza azon lánczfonalak megemelését vagy meg nememelését, mely lánczok a függélyes A tűkkel állanak összeköttetésben és ez által a szövet mustrázását létesítik. Hogy úgy a szövetet, mint a mustrát is meghatározhassuk, a G elektromágnesek vagy külön vagy együttesen két tekercselésben vannak göngyölítve, de a villamforrással való összeköttetéseik akként vannak berendezve, hogy a két tekercséTes áramai egymást neutralizálják, minthogy minden mágnes csak akkor képes saját tartóját vonzani és megtartani, ha egyik tekercselésében kering áram. Minden mágnestől ezért két elszigetelt sodronyt vezetünk a H és I szorítókon keresztül és a másik tekercsnek A'sodronyait az 1 szorítókból kijövő pontokon hirtelenül oldalt fordítva, az S szorítón keresztülvezetjük. Ezeknek végei azután köralakú hurkokká vannak meggörbítve, melyek az elszigetelten megerősített O1 O2 . . . fémrudakat körülfogják, mely utóbbiakkal azok kontaktust képeznek. Föltéve, hogy az előállítandó csomózás öt rétegű, akkor, a mint az ábrában látHntó, öt 0 rúdat kell elrendezni. A másik AT sod-
