11045. lajstromszámú szabadalom • Folyók patakok és hasonló vízmedrek partjainak biztosítására szolgáló sodronyhálóból álló szerkezet
3 — A zsákok belsejébe félköralakú gyűrűket helyezünk. Ilyen készítési mód mellett a szerkezet a 14. és 15. ábrában föltüntetett alakot nyeri, aszerint, a mint az egyes csövek közti fal egyszerű vagy kettős. A félkörkeresztmetszetű csövek alakja 25—30. cm. széles lehet, míg a lapos rész hossza 50. cm. 1 m. között változhatik. A csövek körülbelül 25. cm.-rel magasabbak, mint a háló, oly czélból, hogy a csöveket elsülyeszthessük a háló ellentállóképességének befolyásolása nélkül. Minden szerkezet, főkép azonban azok, melyek függélyes vagy lejtős partokra lesznek fektetve, úgy a vízszintes fölső, mint oldalt levő peremükön sodronykötéllel láttatnak el. Egy megfelelő erősségű t kötél szegélyezi a szerkezetet, és két oldalt hosszú végei vannak. A fönt említett t kötelet oly módon kell megerősíteni, hogy a belső és ne a külső fal fölső részét foglalja be. A t kötélén kívül még más közbenső t1 kötelek is vannak megfelelő távolságokban fölül és t2 kötelek a hosszoldalon. A t és tx kötelek arra szolgálnak, hogy a szerkezetet a partról, továbbá hajószállítás, ki- és berakás alkalmával mozgathassuk. Hasonló czélra szolgálhatnak a t2 kötelek, különösen azok, melyek alul vannak odaerősítve; ezen kötelek főczélja azonban az, hogy egyik szerkezetet a másikhoz kössék. Azáltal, hogy a kötelek végeit a másik szerkezetnek ugyanazon magasságban levő hurkain áthúzzuk és a végeket megkötjük, a szerkezetek pon tosan egymáshoz illeszkednek és tartósan egymáshoz lesznek erősítve. A t1 és /2 kötelek a helyén levő szerkezetet helyzetében biztosítják azáltal, hogy fákhoz vagy kődarabokhoz, vagy más természetes vagy mesterséges támponthoz — metyeket a talajba eresztünk -— kötjük. Ha különös nagy szilárdságú parterősítést akarunk készíteni, akkor hengeres szerkezeteket használunk, még pedig olyanokat, melyek több sorban sorakoznak egymás mögé. A szerkezet alapalakjául szolgáljon az, mely öt csőből áll (16. ábra.) Ha a szerkezeteket egymáshoz fektetjük, akkor egy vasból, sodronyból és kövekből álló oly vastagságú falat képezünk, mely a szerkezet hosszának felel meg. Nagyobb szilárdság elérése czéljából czélszerű, ha a csövek nem feküsznek kölcsönösen egymásra, vagyis a J szerkezet j csövei (17. ábra) az il i1 csövek közti mélyedésekbe feküdjenek. A szerkezeteknek egymáshoz való erősítésére t8 fémköteleket használunk, melyek minden egyes szerkezet, minden egyes csövének aljához vannak erősítve, míg itt az oldalfalon a kötelek fölöslegesek és el vannak hagyva. A sodronyhálókat igen könnyű előállítani és készíthetünk más alakú szerkezeteket is, mint pl. a 18. és 19. ábrán föltüntetettek, melyek egy gyámfal készítésére szolgálhatnak, melynek fölső része függélyes falat, alsó része pedig lejtőt képez. Az egyszerű sodronyháló egyszerű esetekben elég egy erős és biztos partvéd képzésére. Általában a szerkezetet a követelményekhez képest változtatjuk. A 20. ós 21. ábrákban a szerkezetnek más alakja van föltüntetve. Egy tetszőleges szélességű k kl sodronyhálót veszünk, erre egymással párhuzamosan több kis közfalat erősítünk, úgy, hogy a k részt, tehát a háló felénél valamivel kevesebbet födjenek be. Azután az utolsó k2 közfaltól kiindulva, kövekkel kezdjük a kis közfalakat kirakni. Azután lefödjük a szabadon maradt k1 szövettel, összevarjuk őket és ezt így folytatjuk, miáltal egyszerű szerkezet képződik, a mint az a 20. és 21. ábrán távlatilag és a 22. ábrán metszetben föl van tüntetve. A következőkben a szerkezet néhány alkalmazási módja lesz leírva. Különösen alkalmazható a szerkezet vízmosás elleni partbiztosításokra, még pedig főkép a 4. ábrában föltüntetett alak. A szerkezetet a töltés gerinczéről helyezzük el a reá erősített sodronykötelek segélyével azáltal, hogy a parthoz illesztjük és lesúlyesztés után a sodronyköteleket fákhoz, karókhoz, vagy más természetes vagy mesterséges támponthoz erősítjük. A vízmosás nagysága és természete szerint egy vagy több szerkezetet alkalmazhatunk, melyeket azután a föntebb ismertetett módon egy, máshoz kötünk. Ha különösen hosszirány-
