10980. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa
— 2 — az r, r1 görgők által ezekkel kapcsolásban tartatnak. A fogasrúdak az a lapnak t t1 nyílásain szabadon átjárnak és a » széntartókkal állanak kapcsolatban, melyek az a lap alatt az u csaptól súgárirányosan indulnak ki, mely körül azok forgathatók. A fogasrúdak föl-alá mozgatása által tehát a széntartók az u csap körül forgattatnak, úgy hogy a 2 s1 szénrudak egymáshoz közelíttetnek, vagy egymástól eltávolíttatnak. A cl fegyverzetemeltyűn az x frikcziós fékrúgó van megerősítve, mely a c fegyverzetnek a b szolenoidba való vonzatásánál a q fékkorongon csúszik és azt fékezve megtartja. A másik d1 fegyverzetemeltyüre az y záró rúgó van erősítve, mely midőn a szolenoid a c1 fegyverzetet vonzza, a j)1 fogaskerék fogaiba nyúl és ezt a nyíl irányában (2. ábra) elforgatja, a mikor is a széntartók a fogasrudaknak és a p p1 és o o1 fogaskerekeknek kényszermozgású kapcsolata folytán kissé megemeltetnek és ez által a ^ zx szénrudak a fényív képződése következtében egymástól megfelelően eltávolíttatnak. Az y záró rúgó az a1 állítócsavar segélyével úgy állítható be, hogy az a p1 fogaskereket kisebb-nagyobb szöggel forgatja el. A szerkezet működése a következő: A szénrudak a fogasrudaknak és a széntartóknak súlya, valamint önsúlyuk által árammentes állapotban egymással érintkezésben tartatnak. Midőn a lámpát bekapcsoljuk, az áram a két szénrúdon és a b szolenoidon keresztüláramlik, mi által a c c1 fegyverzetek befelé vonzatnak; az y záró rúgó a p1 fogaskerékbe fogódzik, mely forgásában a szénrudakat a fényív képződése czéljából kissé eltávolítja egymástól, míg az x fékrúgó a q fékkorongra szoríttatik és ez által a széndarabokat a fényívnek szükséges távolságra tartja, A két f fL rúgó már most akként van beállítva, hogy az fL rúgó mindjárt a fényív képződése után, mi által az elektromos ellenállás nagyobbíttatik és az áramnak a szolenoidon való átáramlása, tehát annak mágneses hatása csökkentetik, a c1 fegyverzetre még gyakorolt vonzást legyőzi, úgy hogy ezen fegyverzet és az y zárórúgó eredeti állásába újból visszatér és a p1 fogaskerék szabaddá lesz. A másik f rúgó azonban a c fegyverzetre gyakorolt mágneses vonzást még nem küzdheti le, csak akkor, midőn a szóncsúcsoknak folytatólagos leégése által ezen a c fegyverzetre ható vonzás még tovább csökkentetik. Enuek következtében azután a c fegyverzet visszahúzatik és az x fékrúgó a q kereket szabadon bocsátja, úgy hogy a széncsúcsok a fényív föntartása czéljából fokozatosan sülyednek és egymáshoz közelednek. Miután a szénrudak fényívtávolságra újból beállítódnak, a c fegyverzetre ható vonzás újból nagyobb lesz az /' rúgó hatásánál és a fékkorong újból rögzíttetik. A széncsúcsoknak esetleges újabb érintkezésénél és a fényívnek ez által beálló megszakításánál a c1 fegyverzet leküzdi az f1 rúgó hatását, mivel a mágneses vonzás növekedik; a fényív ekkor a p1 kereket tovaforgató y zárórúgó által újból előállíttatik. Magától értetődik, hogy a találmány lényegének érintése nélkül az egyes részeket másképen alakíthatjuk és rendezhetjük el; a lámpát továbbá differencziál- vagy mellékzárású lámpa gyanánt is szerkeszthetjük. A széncsúcsok fölött előnyösen az ívfény jobb kihasználása czéljából a kis b1 reflektort rendezzük el. A fénysugarak mindenesetre csak lefelé irányíttatnak, és nem mint eddig vízszintesen és lefelé, mi által sok fém megy veszendőbe; éppen így a védő üvegbura és a süveg között többé-kevésbbé tömítő zárást létesíthetünk és így oxygénben többé-kevésbbé szegény tért állíthatunk elő, mely a szénnek csekélyebb elhasználódásával és ennek következtében a lámpának nagyobb égési tartalmával jár. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Villamos ívlámpa egy fix pont körül forgathatóan elrendezett radiális v v1 széntartókkal, az által jellemezve, hogy
