10936. lajstromszámú szabadalom • Automatikusan ható elektromos szabályozó
- 2 -az xx x2 kontaktusokon az A elektromágnes a-csévéjén a D átkapcsoló d forgáspontjálioz és az l sarokkapocshoz megy. Ha a feszültség normális, pl. 110 volt, az s s1 rugókat oly módon állítjuk be, hogy az A elektromágnes ax fegyverzete épen ne legyen meghúzva, a B elektromágnes bx fegyverzete pedig épen leszakítassék. Az A és B elektromágnesek fegyverzetének elmozdulását ütköző peczkek határolják. Ha a feszültség nő, a bx fegyverzet még erősebben fogva tartatik és az ax fegyverzet meghuzatik. Ennek következtében az í»3 kontaktus megszakad, tehát az a cséve áramot nem kap, az ax fegyverzet visszapattan és az ax fegyverzet a Neef-féle kalapács módjára működik mindaddig, míg a feszültség ismét normálissá nem lesz. Ha a feszültség a normálisnál kisebb lesz az ax fegyverzet működésnek nem indul, de a bx fegyverzet leszakíttatik. Ennek következtében x kontaktus záródik, mint az a kapcsolási sémából kitűnik, a b2 segédtekercselés a b csóvével párhuzamosan kapcsoltatik, tehát az elektromágnes a fegyverzetét meghúzza, ennek következtében az x kontaktus megszakad, a fegyverzet visszapattan stb. Ez a mozgásis addig tart, míg a feszültség normálissá nem lesz. A megejtett kísérletekből kitűnt, hogy az egyik mágnes működése a másik egyensúlyára is befolyást gyakorol. Ennek okát az képezi, hogy a mágnesek működésénél a mágneses erővonalak szóródása változik és ennek következtében változik a mágnes és a rúgó áltp,l előidézett egyensúly is. Hogy a szabályozás pontossága, mely mintegy O'50 /o, ne kisebbedjen, mindegyik fegyverzetnél egy-egy második kontaktust alkalmaztunk. Ezek közül kontaktus az A elektromágres illetve ax fegyverzet működésénél mindig zárja a segédtekercselés áramkörét, úgy hogy a bx fegyverzet az A eletromágnes működése közben is fogva tartatik. Másrészt a B elektromágnes működésénél az a csévén átfolyó áram az x1 kontaktust megszakítja, úgy hogy az A elektromágnes a B elektromágnes működése közben nem gerjesztetik. Már föntebb említettük, hogy bizonyos esetben, pl. ha a gép akkumulátorokkal van kapcsolva, kívánatos, hogy a gép sarkai között fönnálló feszültség különbségét változtathassuk. Ha az a b csévék elé egy-egy rx r, ellenállást iktatunk be, evvel a csévékben az áram feszültségét kisebbíthetjük. Minthogy az automata épen azt a feszültséget teszi állandóvá, indirekt úton a gép feszültségét oly módon szabályozza, mint azt az rx r2 ellenállások megszabják. így pl. megfelelő D átkapcsoló és rx r2 ellenállások alkalmazásánál a gép feszültsége, melyet az automata állandóvá tesz, 110—160 volt között tetszőlegesen szabályozható. így az rx r2 0, a csévékben a feszültség nem változik, tehát a gép feszültsége a csévék feszültségével egyenlő, ez a föltevés képezi a föntebb kifejtettek alapját. Hátra volna még ama berendezések leírása, melyek a szabályozókészűlék, illetve az aí bl fegyverzetek elmozdulása által a dynamó gerjesztő áramát módosítják. Ezek egy már föntebb is említett C vasgyűrűből állanak, mely a három c hengeren forgathatóan van az eletromágnesek alatt elhelyezve. A gyűrű külső kerülete cx fogakkal van ellátva, melybe a két ax bx fegyverzeteknek a k l csapok körül forgatható különleges alakú K L kilincsei fogódzanak. Normális viszonyok között, t. i. ha az egyik fegyverzet sem működik, tehát ha ax le van emelve, bx pedig meg van húzva (1. az 1. ábrát), a két K L kilincset a kx lx peczkek a ex koszorú fogaiból kiemelve tartják. Abban a pillanatban, mikor az egyik fegyverzet működésnek indul, a megfelelő kilincs ugrásszerűen elmozdul és így a C szabályzó-korong elmozdulása is megkezdődik, a mennyiben, mint az a rajzokból kitűnik, a K kilincs akkor, ha az ax fegyverzet meg van húzva, az L fegyverzet pedig akkor, ha a bx fegyverzet szabad (a pontozva rajzolt helyzetben) a kx lx peczkek által el vannak eresztve és a cx fogakba
