10836. lajstromszámú szabadalom • Betűjáték
- i hatja és az egész alfabetre csak egyszer és így csak 25 kártyára van szükség. A játékosok száma szerint egy vagy több ily kártyát — legczélszerűbben a ritkán előforduló X, Q, Y stb. betűket — kell a játékból kilökni, azon czélból, hogy az egyes játékosoknak egyenlő számú kártyákat juttathassunk. Ha hárman, négyen vagy hatan játszanak egyszerre, ugy csak egy kártyát kell a játékból kilökni és csak 24 kártyával játszák a játékot. Ha a kártyát megkeverés után szétosztottuk, úgy az egyik játékos kijátszik egy kártyát, pl. azt, mely a B betűt viseli. A játék most abban áll. hogy a többi játékosok is sorban egy-egy kártyát tesznek rá az előbbire és oda törekednek, hogy a kijátszott kártyák egy bizonyos főnevet alkossanak. Ezen szó képzésénél nem vagyunk a kijátszott első betű után következő betűk sorrendjéhez kötve, hanem a betűk tetszőleges sorrendben egy szóvá egyesíthetők, több vagy kevesebb előre megállapított számú betű fölhasználásával a szerint, hogy az illető főnév képzéséhez hány betű szükségeltetik. Ha az egyik játékos a kezében levő kártyákkal egy szót alkothat és ezt a játszótársával közölte, esetleg a szót megalkotva, bemutatja és ha a többi játékos ezt elfogadja azon az alapon, hogy ezen szó a játék elején tett megállapodásoknak megfelel, úgy az illető az összes addig kijátszott kártyákat behúzhatja és ezekkel tovább játszhatik. Fő föltétel az, hogy csak fő-, ill. személyneveket szabad képezni, idegen nyelvek a játékból teljesen ki vannak zárva. Természetesen ezen megállapodásokon közös megegyezéssel változtatni is lehet; éppen ez az a körülmény, mely a játék élénkségét nagyban emeli. Tegyük föl, hogy négyen játszanak és mi ezeket sorban 1, 2, 3, 4 jelöljük és ezek a számokkal jelzett sorrendben a következő betűket játszák ki: 1 -- X, 2 — Q, 3 — W, 4 - T, 1 - F, 2 -— F, 3 — 4 — O, 1 — B, ugy az utolsó mielőtt még az B betűt az asztalra teszi, kimondhatja: Én a «Wort» személynevet képezhetem, föltéve- hogy a megállapodás úgy szól, hogy a képezendő szónak legalább négy betűből kell állania. Az illető játékos erre az összes kijátszott » kártyákat behúzhatja és azokkal tovább játszhat. Természetesen olyan szavak is képezhetők, melyeknek betűszáma meghaladja a megállapított legkisebb betűszámot. Ha a játékot a leirt módon tovább játszuk, úgy be kell következnie annak, hogy a játékosok egy kivételével összes kártyáikat kijátszották és így ez az egy játékos, ki az összes kártyák birtokában van, a győztes, ill. nyertes. Ezen játék különösen akkor alkalmas, ha csak ketten játszák. Második játékszabály. Ezen játékhoz, melyben 2 — 5 játékos vehet részt, a következő kártyák szükségesek: A teljes alfabetet tartalmazó egy játék kártya, azután az összes magánhangzókat tartalmazó kártyák két-két példányban, továbbá nyolcz, kilencz vagy tíz. a leggyakrabban előforduló mássalhangzókat föltüntető kártyák egy-egy példányban. Annyi kártyát kell természetesen vennünk, hogy azok a játékosok között egyenlő számban kioszthatók legyenek. Miután ez, t. i. az egyenlő számban való kiosztás megtörtént, elkezdik a játékosok a kártyákat szavakká összerakni, melyek legrövidebbjének legalább 3 betűből kell állania. Azon kártyáknak, melyek mint a megállapított szó képzésére nem alkalmasak, az illető játékos kezében maradnak, pointértéke összeszámíttatik és föliratik. A ki egy bizonyos, előre megállapított, pl. 50—100 pointértéket leghamarább ér el, az veszített. Harmadik játékszabály. A kártyák itt is épp úgy lesznek összeállítva, mint azt a második játékszabálynál leírtuk. A játékban 2—5 játékos vehet részt és következőkép alakul: Minden játékosnak előbb öt kártyát osztanak ki ésv ezekkel legalább egy négy betűből álló szót kell képezniök. A ki ily szót képezhet, az illető kártyákat maga elé rakja, a ki nem képezhet egy ilyen szót. az a kártyáit félre dobja.
