10823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzótestek előállítására

A szűrés gyorsítása czéljából czélszerű légritkítást vagy légsűrítést alkalmazni. Teljesen egynemű termény előállítása czéljából ajánlatos a sókkal már elegyített lőgyapot-oldatot átszűrni a helyett, hogy utólag adnók hozzá a sókat. A nyert anyagot most már fonallá húzzuk, a mit úgy eszközlünk, hogy azt alkalmas nyomógépek segélyével hajszálcsöveken sajtoljuk át. A fonál a csövekből való kijutása után: 1. ammoniákos timsóoldaton húzatik át a fölösleges savak közömbösítése czéljából; 2. egy albumminoldatba (három az ezerhez) jut, mely a gyapot csávázására (Beizung)vagyanimalizására szolgál; és végül 3. a fonál egy higany-bichlorid vagy karbolsav oldatán keresztül húzatván, koagulál. Ezen három oldaton való áthúzás után a fonál szénsav-atmoszférába jut, mely annak megszilárdítását befejezi. A nyert fonalat most már megszárítás végett egy kis taligán levő dobra fektetjük, míg a taliga egy végnélküli csavartól oly mozgást kap, hogy a fonalat fölgombolyítja. A dobon megszárított fonal ezután orsókra gombolyíttatik, a helyett, hogy mint eddig szokás volt, motringokba hajtanák. Az orsók a géppel szilárdan összekötött állványon vannak két tekercsrúgó által mozgatott csapágy között. Az orsók forgó mozgásukat rendes módon kapják szíj- vagy más alkalmas hajtás segélyével. Ezen gépen egyszerre több fonalat lehet fonni, de előnyös a gépet úgy szerkeszteni, hogy a fonandó szál finomságát a fölhasználandó anyag természete és az alkalmazás módja szerint változtatni lehessen. A Bunsen-féle gázlámpákhoz való izzótest a föltaláló számos kísérlet alapján egy hat szálból sodrott fonalat, nagy gáznyomással égő lámpák számára pedig nyolcz vagy tiz szálból sodrott fonalat talált legczélszerűbbnek. A lámpa- vagy gázégő alkata szerint a harisnyák finom vagy durva szövéssel állíttatnak elő. Előfordul néha, ha a fonál a fonálhúzógépből való kilépése és az ammoniákos timsóoldaton áthúzás alkalmával oxidjainak egy részét elveszíti; ezek azonban az oldatból egyszerű eljárás segélyével visszanyerhetek, úgy hogy tényleges veszteség nem áll elő. Ha sárga fényű izzótesteket akarunk előállítani. akkor a fonalakat timsóoldat helyett nátriumbiszulfit-oldaton húzzuk át. A timsófiirdő különösen akkor ajánlatos, ha nagy erősségű fehér fény kívántatik, a mikor is a nátriumsók jelenléte teljesen kizárandó. A fonalak robbanékonyságának megszüntetésére, a mit denitrifikálásnak mondanak, eddigelé 10—15°/„-os ammoniumnitrát- vagy ammoniumsulfhydrát - oldatot alkalmaztak, vagy pedig kénhydrogénoldatot, kénsavas nátront avagy zinket használtak. Habár ezen oldatok a mesterséges selyem kezelésénél jó eredményt adhatnak, azonban teljesen alkalmatlanok az izzóharisnyákhoz való fonalak kezelésére, minthogy ezen oldatok a denitrifikálás alkalmával a bezárt levegő jelenléte folytán a fonalakat elégítik. Ha ezen fonalakat az eddigelé használatos fürdőkkel kezeinők, akkor teljés világítóképességüket is elveszítenék, mint hogy a pórusaikban tartalmazott oxidokat a fürdők teljesen kivonnák. A fonalak robbanékonyságának megszüntetésére alkalmas egy oly fürdő, mely petróleumétherből vagy hasonló más illékony anyagból, például étherből, rhigolinből, benzinből stb. áll és melyben a fonál négy-öt napig ázik. Ezen fürdő a fonálnak hajlékonyságot és nagy szilárdságot kölcsönöz, egyidejűleg pedig annak égési képességét növeli úgy, hogy ha az égés egyszer megkezdődött, akkor az egész tömegre kiterjed és a harisnya az égés alatt megtartja eredeti alakját. A fürdő egyidejűleg a szálakat is jobban egymáshoz fekteti és meggátolja azoknak az égés alatt való eitöredezését. Ezen új eljárás előnyei főkép abban állanak, hogy a szerinte előállított izzóharisnya az eddigieknél sokkal tartósabb, a mennyiben négy-ötezer égési órát kitart és a lőgyapotnak az oxydokkal való benső keverése folytán nagyobb világítóképesség érhető el, mint az eddigi harisnyákkal, melyek impregnálás segélyével lévén készítve, oxidjaikat