10797. lajstromszámú szabadalom • Újítások kerékkoszorúkon

alkalmazandó tapasz a faföliilethez jobban tapad, mint a simább és tömöttebi) celluloidlaphoz. Ezen kerékkoszorú előállítása czéljából a celluloidból csíkokat vágnak, melyeknek hossza a kerékkoszorú kerületével egyenlő, szélessége pedig akkora, hogy a kerékkoszorú hátát és széleit átfoghassa és a kíilső nyomfölületnek oldalán még egy darabbal a közepe felé nyúljon. Ezen csíkot azután a forma gyanánt szolgáló és kívül concav föliiletű <• gyűrű köré fektetjük, forró vízbe mártjuk és a formába benyomjuk, miáltal az a belyes keresztmetszeti görbületet fölveszi és egyszersmind oly gyűrűalakot nyer, a milyennel a kerék koszorúra való fölhúzásakor bírnia kell. Az eként előkészített d csík a kerékkoszorúra való ruházásánál nem ránczolódhatik össze és nem fekhetik redőkbe. A kerékkoszorú fölületét alkalmas kötőanyaggal vonjuk be, azután a csíkot ráfektetjük és az e kaucsukcsík segélyével leszorítjuk, melyet folytatólagosan a kerékkoszorú és a celluloidcsík köré göngyölünk. A kaucsukcsíkot bizonyos megfeszítéssel göngyöljük föl, úgy hogy a celluloidréteg a kaucsukcsík nyomása által erősen a kerékkoszorúra szoríttatik. Ezen czélra a celluloidréteggel ellátott és a kaucsukcsíkkal körülgöngyölt kerékkoszorút és légzáró gummizsákba tesszük, melyből a levegő kiszoríttatik; erre aztán az egészet bizonyos időre forró vízbe helyezzük, Miután a kerékkoszorút néhány perczig nyomás alatt hevítettük, azt a fürdőből kivesszük, azután a légtömlőt eltávolítjuk és a gummicsíkokat legöngyöljük. A valamely profilírozott csíknak celluloiddal való bevonására szolgáló eddig alkalmazott eljárásnál ezen csíkot a reá rakott celluloidréteggel együtt egy zsákba tesszük és ebből a levegőt kiszívjuk. Könnyen belátható azonban, hogy ez által a zsáknak a kerékkoszorú minden oldalához való szoros hozzáfekvését nem érhetjük el és a zsáknak fölös anyaga által redő képeztetik, mely ha a celluloidréteg fölületének hosszirányában lép föl és ha a bevonandó rész szoros összekötése czéljából a bevonatra nyomás gyakoroltatik. bordát idéz elő. Az ily redők előfordulása és az általuk a bevonandó tárgyakon előidézett bordák és kiszögelések a celluloiddal bevonandó tárgyak előállításának lekiizdhetlen akadályát képezik és az eddigi eljárás szerint nem lehetett eladásra alkalmas árukat készíteni, vagy pedig az előállítás csak igen kevés tárgyra szorítkozhatott. Bordák vagy varratok képződése esetén ugyanis az illető tárgy elkészítésénél, igen könnyen lehetséges, hogy az előbbinek levágása által a celluloidburkolatban szabad szélek keletkeznek; ezen oknál fogva a celluloidburkolat könnyen leoldódhatik, vagy kellően fölhevítve könnyebben lángra lobbanhat. Ezt a jelen találmány szerint a g védő buroknak elrendezése által akadályozzuk meg, mely kaucsukból készül, pontosan a bevonandó tárgy alakjával bír és akként van készítve hogy könnyen az utóbbi köré fektethető és széleivel összeér, úgy hogy a védő buroknak egyik oldalán, annak egész hosszában, az igen sztik g1 hasíték képződik. Miután a kerékkoszorút a fürdőből kivettük és a kaucsukcsíkokat eltávolítottuk, a védő burkot a kerékkoszorúra húzzuk és ezután az utóbbit a zsákba dugjuk és a zsák szájának elzárása által abban erősen megtartjuk és a levegőt kihajtjuk. A kerékkoszorút tartalmazó ezen zsákot valamely szilárd anyagból, előnyösen vasból készült préskamrába tesszük, mely hermetikusan elzárható és a kamrát megtöltő víznek fölhevítésére szolgáló gőzkigyókkal van ellátva. Miután a zsákot a kamrába helyeztük, ez utóbbit vizzel megtöltjük, ezt 100° C.-ig fölhevítjük és ez által a zsákot tartalmával^, együtt a bevonandó anyagnak megfelelően, a mint a fa vagy vas jelentékeny (5—10 atm.) nyomásnak vetjük alá. Ezen nyomás ugyanazon anyag különböző nemeinél is változik. Rövid idő múlva, melynek tartama ismét a kezelendő tárgy alakjától és méretétől függ. a forró vizet lecsapoljuk és hideg vizet szivattyúzunk helyébe. A lehűtés után a zsákot kivesszük.