10726. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemencze

Megjelent 181)8. évi uiárczins hó 11-én. SZABADALMI LEÍRÁS 1072(3. szára. VII/i. OSZTÁLY. Elektromos kemencze. MAXIM HUÜSON MÉRNÖK LONDONBAN ÉS GRAHAM WILLIAM HENRY MÉRNÖK TROWBRIDGEBEN (WILtsiIIBE. ANGLIA). A szabadalom bejelentésének napja 1897 szeptember hó 6-ika. Eme találmány tárgya különböző anyagok elektrothermikus kezelésére, nevezetesen pedig kalcziumkarbidnak és más fémkarbidoknak elektromos kemenczében való előállítására szolgáló berendezésekre vonatkozik. A találmány czélja az, hogy a kemencze üzemét folytonossá tegyük, szerkezetét egyszerűsítsük és lehetőleg sok áramot takarítsunk meg. Ebből a czélból oly kemenczét használunk. melynek egyik sarkát egyetlenegy, másik sarkát pedig több elektróda képezi, vagyis melynél az áramot több vezetékben vezetjük be és egyetlen vezetéken vezetjük el. A hő fejlesztésére vagy fény ív szolgál, vagy pedig egy megfelelően méretezett vezető. melyet a közös és a külön elektródák között alkalmazunk és az átvezetett elektromos áram hatása alatt ellenállása következtében izzásba hozunk. Czélszerű, ha a hőt egy vezető izzásba hozatalával fejlesztjük, vezetőül pedig ebben az esetben egy vékony szénpálezát lehet használni. Az elektródák továbbá oly módon vannak kapcsolva, hogy az elektromos áram a kemenczébe egy vagy több külön álló elektródán jut be és a közös elektródán áthaladva, a többi különálló "elektródán tá vozik. Ennek a berendezésnek igen sok előnye van. mert csak félannyi vezeték szükséges, mint más berendezéseknél. Továbbá a közös elektródához a külső vezetéket kapcsolni nem kell, azonkívül az egyes elektródákon bevezetett árammennyiséget a többi elektródától függetlenül lehet mérni. Lehet továbbá egyes elektródákat az áramkörből kikapcsolni, anélkül, hogy ennek következtében a többi elektródán átfolyó árammennyiség tetemesebben változnék. Végül pedig sokkal nagyobb feszültségű áramok használhatók, mintha az áram csak egyszer folyik át a készüléken, mert a viszszavezetésbe iktatott ellenállás ugyancsak fogyasztja az áram feszültségét. Ezen czél kétféle képen érhető el. Az első esetben a direkt áramot, mely legczélszerübben váltakozó áram lehet, oly módon osztjuk meg, hogy az egyik ágba a külön álló elektródák mindegyikét egy többfázisú áram egy-egy áramkomponensét vezető áramkörrel kapcsoljuk, az áram fázisának száma a kemencze különálló elektródáinak számával egyezik meg. Ez az utóbbi beren-