10531. lajstromszámú szabadalom • Készülék vasúti váltók és jelzések emelőinek rögzítésére és a váltók és jelzéseknek egymástól függővé tételére
húzni. De ekkor a K kulcs nem húzható ki, mert, ha a kulcsot az a nyílás elé hozandó forgatni akarjuk, szakála egyik oldalon a d ütközőibe, a másik oldalon a P závár a kivágásába ütközik, mely závár balról jobb felé el nem tolódhatik, minthogy a Q retesz h peczke a </ hasítékban foglal helyet. Ily módon ha a C kulcs ki van húzva, a kulcsot nem lehet kihúzni. A két K és C kulcs között lévő viszonyból következik, hogy 1. az L emelő rögzítve marad, míg a C kulcsot az S lakatba be nem toltuk (mert a K kulcs rögzítve van); 2. míg az L emelő abban a helyzetben van, melyben azt rögzíteni nem lehet (melybe csak akkor juthat, ha a K kulcsot az S lakatból kihúztuk) a C kulcs a lakatban rögzítve van. A következőkben a K kulcsot rögzített, a G kulcsot pedig szabad kulcsnak, vagy egyszerűen kulcsnak fogjuk nevezni. Az R darab az L emelővel tetszőleges módon kapcsolható. Igen természetes, hogy az emelő a lakattal is kapcsolható, mely esetben a kulcs van rögzítve. Az R kulcs és a ff darab alakja különben tetszőlegesen módosítható, ha az bizonyos esetekben szükségesnek látszik, csak az szükséges, hogy akkor, ha a részek egymással kapcsolva vannak, az emelőt elfoglalt állásából kitéríteni ne lehessen. Ezekután vegyünk egy pályaudvart szemügyre, pld. a 21. ábrán láthatót. (Az ábrán minden vonal egy-egy vágányt jelez, 1. II. a fő, III. IV. V. és VI. a szolgálati vágányok.) Eme pályaudvaron a jelzések és a váltók karjait egymással kapcsolni akarjuk, oly módon, a segédvágányokról az I. II. fővágányra vonat, gép vagy kocsi át ne mehessen a nélkül, hogy a vágány jelzései rögzítve ne volnának. Ebből a czélból az a b c d jelzések és az 1 2 3 4 5 7 8 10 11 és 12 váltók emelőit egymással kapcsoljuk, még pedig 1. az a b jelzések (I. vágány) és a cd jelzések (II. vágány) karjait a «tilos» állásnál, 2. a 4 5 7 és 9 váltók emelőit abban a helyzetben, melyben az /. és II. vágányra az átmenetet meg nem engedik, 3. az 1 2 3 8 10 11 és 12 váltók emelőit abban a helyzetben, melyben az I. és II. vágánnyal a csatlakozást létesítik. Jelezzük Sj-gyel az a b jelzések (I. vágány), S2 -vel a cd jelzések (II vágány), -í-gyel az I. vágányhoz vezető 9 10 váltók, 5-vel a II. vágányhoz vezető 2 és 5 váltók, 1—5-vel az I. és II. vágányhoz vezető 1 3 4 7 8 10 és 12 váltók emelőinek lakatját. Jeleztük ugyancsak Sr gyel az Sí lakatnak í-gyel, az 1 lakatnak 5-vel, a 2 lakatnak 1—5-vel az 1—2 lakatnak a leírás előző részében C betűvel jelzett kulcsát, mely St S2 1 2 és 1—5 kulcsok egymástól igen természetesen különbözők. A czél elérésére az Sl S2 kulcsokat a központi lakat segélyével az 12 1—5 kulcsoktól tesszük függővé, melynél 1. az S1 kulcsok rögzítve vannak, ha az 1 vagy 1—2 kulcsok ki vannak húzva és viszont, 2. az Si kulcsok rögzítve vannak, ha a 5 és 1—5 kulcsok ki vannak húzva és viszont. Ezt a kapcsolatot, pld. az Sj és 1 kulcs között egy központi lakat létesíti, épp oly módon, mint a K és C kulcsok között a fentebb leírt szerkezet. A központi lakat a 22., 23. és 24. ábrán látható. A 22. ábra a lakat külsejének nézete, a 23. ábra annak belsejét mutatja be. A 24. ábra a lakat metszete A B szerint. A S± kulcsok mindegyike fogva van tartva, ha az 1 kulcsok egyike ki van húzva és viszont, az 1 kulcsok mindegyike fogva van tartva, ha az Sí kulcsok egyike ki van húzva. Az S1 illetve 1 kulcsok által működtetett závárok egymásra merőlegesek és egy-egy f és h reteszt viselnek. Másrészt a kulcsok forgását az Sl kulcsoknál a d ütköző, az 1 kulcsoknál az 1 ütköző határolja. A 22. ábrán látható helyzetben az .S^ kulj csokat a központi lakatból ki lehet húzni. ' Az kulcs által működtetett závárok
