10489. lajstromszámú szabadalom • Munkaátvitel váltakozó áramok segélyével

Megjelent 1898. évi február lió 1-én, MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 10489. szám. vil/g. OSZTÁLY. Munkaátvitel váltakozó áramok segélyével. CHARLES SCHENCK BRADLEY ELEKTROTECHNIKUS NEWYORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 szeptember hó 7-ike. \ Jelen találmány ama nehézségek elhárítását czélozza, melyek magas feszültségű és tekintélyes frekvencziájú áramokat vezető hosszú vezetékekben tapasztalhatók. Ismeretes dolog az elektrotechnikusok előtt, hogy az ily vezetékek elektrosztatikai kapaczitása folytán úgy a vezetékben, valamint a generátoron nagymennyiségű mágnesező áram folyik keresztül, mi által az elektromos erőátvitel gazdaságos volta problematikussá válik. A kapaczitás csökkenthető az által, hogy a vezetékeket egymástól távolra helyezzük el; ezen elrendezés azonban nagyban emeli az ohmikus és induktív ellentállást, mely csak akkor igen csekély, ha a vezetékek szorosan egymás mellet fekszenek. Ezen nehézségeket az által hárítom el, hogy az oda és visszavezető drótokat kölcsönös induktív helyzetbe hozom konczentrikus vagy pedig szorosan egymás mellett való elhelyezés által, minek folytán a vezeték ohmikus és induktív ellentállása igen csekély lesz. Az indukczió azonban az emiitett kapaczitásra neutralizáló hatással nem bír s más módon kell az energiának a vezetékben való szabad haladásáról gondoskodunk. A két vezeték közé ezen czélból parallel kapcso lásban indukcziós tekercsek egy egész sorozatát helyezem el, még pedig a vezeték egész hosszán különböző pontokon elosztva s ezen indukcziós tekercsek úgy vannak méretezve, hogy ama vezetékrészeket, melyekre fölosztják az áramkört, a generátor váltakozás számával rezonancziába hozzák. Ismeretes dolog, hogy elektromos rezonanczia szempontjából beállított u. n. hangolt áramkör phasisban van az alkalmazott elektromótorikus erővel és pedig olykép, hogy megfelelően méretezett indukcziós tekercseknek párhuzamosan való bekapcsolása által, mindegyik vezetékrész rezonancziába lesz hozva s így a mágnesező áramok és a gazdaságtalan erőátvitel kiküszöböltetik. Ezen önindukezió értéke, mely szükséges a megfelelő beállításhoz, a következő képletből határozható meg: IC. J =

25.300 R2 melyben K a vezeték egy tetszőleges részének kapaczitása. J a szükséges önindukczió és R a generátor perczenkénti váltakozásainak száma. Vegyünk föl pl. egy 100 angol mértföldes vezetékhosszt és osszuk ezt be 3 angol mértföldes részekre s tegyük föl,