10488. lajstromszámú szabadalom • Áramvezető berendezés villamos vasútak számára
vannak ellátva, melyek a G kaucsukdugaszon átjáró kontaktus-szerkezetnek a kontaktus-adásnál lenyomandó hajlítható K lemeze számára alátétül szolgálnak. A dugaszokat a B1 B2 tokok csőtoldatába, mint az előbbi esetben, szigetelő-anyagból álló födéllel szorítjuk be. Ez által oly vezetékkábel van előállítva, mely kifelé teljesen el van szigetelve és melyből bizonyos távolságokban álló gombok lenyomása által áramot szedhetünk. Ezen kábelnek árambevezetésre való alkalmazása czéljából azt az 1. és 2. ábrák szerint a sínek között vagy azokon kívül a szűk L csatornában rendezzük el, melynek fenekéből a H kontaktusgombok (csavaranyák) kiállnak, míg maga a kábel a szilárd betonból álló M alátétben van ágyazva és a száraz fából álló N hossztalpfák által van védve, melyek viszont oldalt fölcsavarolt P vaslapok által vannak befödve (az 1. ábrában pontozottan föltüntetve) még pedig akként, hogy az aszfaltban elrendezett csavarfejek nem hozzáférhetők. A B hüvelyek vagy a B1 B2 tokok a csatornának ezen czélra elrendezett szélesbítéseiben feküsznek, melyek ezen pontokon annyira vannak kivájva, hogy javításoknál az F födelei levehetjük és az üzem megszakítása nélkül a G kaucsukdugaszokat kicserélhetjük. Szintúgy az elhasznált csavaranyákat vagy a H gombokat a h csavaranyák leszerelése nélkül kicserélhetjük. Az áramszedésre a kocsi alatt elrendezett hosszú Q pánt szolgál, mely a H gombokon csúszik. Ezen szalagot előnyösen csuklósan összekötött darabokból állítjuk elő, hogy az által a szalag-kanyarulaton, váltókon és keresztezéseken könnyen mozoghasson. A szalagnak csuklós részei a H gombokra ráfekszenek, ezeket súlyuk által lenyomják és összeköttetésben lévén az elektromotorral, ennek a kábel által bevezetett áramot átadják. Az L csatornát, melyben az áramszedő mozog, igen szűkre készíthetjük, a mint ez az 1. és 2. ábrákból látható; a kocsira szerelt kefék ezen csatornát folyton tisztítják és bizonyos távolságokban lévő lefolyató nyílások azt a lefolyató csatornával kötik össze. A leírt elrendezésnél esőnél és hónak, jégnek olvadásánál különösen só beszórása által a kontaktusrészek és a sínek között rövid zárás lépne föl. Ezen hátrány kiküszöbölése czéljából és hogy a járó-kelőknek, a kocsiknak a H gombokkal való érintkezését kizárjuk, a kábelt hüvelyeivel vagy tokjaival együtt akként helyezzük el, hogy a kontaktus szerkezetnek tengelyiránya vízszíntes legyen, a mint ez az 5. és 6. ábrákból látható. Ezen esetben a tokok a síneken kívül feküsznek és az egyik R sín a csatornának, melyben az áramszedő mozog, oldalfalát képezi. Ezen sínre hosszú betontömbök vannak tapasztva vagy csavarokkal megerősítve, mely tömbök fölső oldalán a kqntaktustokok befogadására szolgáló mélyítések és metszetében félköralakú csatorna van elrendezve, mely utóbbi az A ólomcsővel körülvett és facsatornába ágyazott vezetőt fölveszi, mire a facsatornákra a P szögletvasakat csavaroljuk rá. A megerősítési csavaroknak fejeit a szögletvasak és a kövezés közötti aszfaltba ágyazzuk. Azon pontokon, melyeken a lefolyatási nyílások vannak, a betontömbök (20—3Q cm.) hézagok által vannak egymástól elválasztva, úgy, hogy a víz a kábelt tartalmazó kis csatornába sohasem szállhat föl és ennek következtében a tokok vagy hüvelyek, vagy a szögletvasakuak belső fölületei soha sem lesznek nedvesek. A tokokat nedvesség ellenében kátránybevonattal vagy körülöntött szurokkal védhetjük meg. Még a II kontaktusgombokuak megnedvesedését is elkerülhetjük, ha a tokokat rézsútosan rendezzük el és az áramszedőnek alsó végét megfelelően elhajlítjuk, a mint ezt a 8. ábra mutatja. Az áramszedők itt is ellenálló, nemvezető anyagból, pl. bőrből készült csuklós U darabokból képezett szalagokból állanak, melyek kétoldalt a V és X fémlemezekkel vannak borítva. A sín felé fordított V lemez a sínen és a If nyúlványokon csúszik, melyek a
