10487. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő fékeken láncczal hajtott járóművek számára

bír, melyek közül a főbbek a fékszerkezet merevsége és zajtalansága működésben és működésen kívül továbbá a szerkezet könynyüsége és egyszerűsége, mely a féknek az összes elforduló kerékpár-szerkezetre való alkalmazhatását és beállítkatását teszi lehetővé. A legfőbb előnyök egyike azonban ama nagy elmozdulás, melyet a fékpofa a hajtóláncz csekély függélyes, vagy oldalsó elmozdulása által nyer. Azt tapasztaltam, hogy némely kerékpározó szereti a lánczot annyira megfeszíteni, hogy sok esetben a láncz csak 6—12%-nyi behajtást mutat. Korábbi fékszerkezeteimnél már lVa'^-nyi lánczelmozdulásnál nagy fékező erőt lehet elérni, ez azonban szükségesé teszi, hogy a fékpofa oly közel álljon a kerékkoszorúhoz, hogy a köz sáros utczákban csakhamar eldugul. Ezen hátrány a jelen találmányom által teljesen el van hárítva, minthogy a jelen szerkezetnél a láncz haránt- és hosszirányú elmozdulása, mely a karikának hátrafutását és fölemelkedését idézi elő, a fékemelő által sokszoroztatik, úgy hogy pl. a rajzon lévő méretezés szerint a fékpofa kimozdulása kétszeresét teszi ki azon függélyes elmozdulásnak, melyet a karika e láncz oldalelinozdálása folytán tesz. Ezen elmozdulás nagyítás a térdemelő áttevése folytán áll elő. Más szóval, ha a láncz behajlása az ellenirányú taposás által, pl. 6'%»-el csökkentetik, úgy hogy a láncz a 2. ábrában 6'%i-el följebb áll mint az 1. ábrán, akkor a fékpofa elmozdulása 12"$»-t fog kitenni, azaz rendes állásában 12%-nyíre áll a kerékkoszorútól, a mi az eldugulás megakadályozására elegendő. Egyébként a fékpofának a kerékkoszorutóli távolsága a láncz behajlása szerint beállítható, azonkívül természetesen az emelőszerkezet alkatrészeinek megváltoztatásával még nagyobb áttevést lehet elérni. Az E tartó szorítói segélyével az egész fékszerkezet és különösen a fékpofa állása a kerékkoszorúhoz képest könnyen és pontosan beállítható, a H karika pedig bármely állásban a d rúd segélyével pontosan rögzíthető, ugy hogy az egész fékszerkezet könnyen hozható a helyes működéshez szükséges állásba. Habár legczélszerűbb a H karikát a d rúd meggörbített e hosszabbítására helyezni, ezen hosszabbítást akár el ís lehet hagyni és a karikát közvetlenül a d rúdra szerelni, mi által a karika függélyes elállíthatósága ugyan elesne, ez azonban nem bír nagy fontossággal, ha a féket egy bizonyos kerékpár-fajtára akarjuk alkalmazni. Világos, hogy a találmányom alapelve alapján — mely szerint lánczhajtását járómüvek fékei a láncz laza oldalának harántelmozdulása által indíttatnak meg önműködőlég — sokféle kiviteli módot lehet találni úgy a fölfüggesztési módot, mint a fékrudazat szerkezetét illetőleg, a nélkül azonban, hogy ezek a találmányom lényegétől való eltérést jelentenének. A 8—13. ábrákon találmányomnak különböző kiviteli módjait mutattam be, melyek azonban mind ugyanazon elveken alapulnak és melyek mindegyikénél a fék a láncz laza oldalának elmozdulása által hozatik működésbe. így pl. a 8. és 10. ábrákon egy 1 forgattyús tengely van föltüntetve, mely a gép hátsó villájára erősített 2 szorítóba van ágyazva és melyre egy az alsó végen 3 fékpofával ellátott kar van erősítve. A tengely egyik vége a 4 karral (vagy forgattyúval) van ellátva, mely a 6 lánczon fölfekvő 5 karikát hordja. Ezen szerkezet tulajdonképen nem egyéb, mint egy egyszerű kétkarú emelő, mely ugy van hajlítva, hogy a fönt említett követelményeknek megfelelhet. A 9. ábrán ugyanoly szerkezet látható, mint a 8. és 10 ábrákon, csak hogy itt az 1 tengely másik vége fölfelé van hajlítva, úgy hogy az egy második 7 kart képez, mely a 8 rú<^ segélj ével a 9 fékszalaggal van összeköttetésben, mely egy a gép hátsó villájának tengelyére, vagy kerékagyára erősített súrlódó kerékre hat. Ez esetben tehát a pofás, va£y kanalas fék szalagfékkel van helyettesítve. A 11. ábrán a 3 fékpofát az 1 függesztő vas hordja, mely a gép nyeregtartó csövére