10487. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő fékeken láncczal hajtott járóművek számára

désben, akár működésen kívül zajtalan legyen. Találmányom fő ezélja egy oly féket elő állítani, melyet a hajtólánez laza oldalának elmozdulásával indít meg önműködően és mely a fönt említett kellékeknek megfelel. További czélom a fékezés lehetővé tétele a láncz laza oldalának minimális elmozdulása mellett, mi által a fék teljesen feszes láncznál is alkalmazható lesz, a fékpofa és kerékkoszorú között szükséges távolság betartása mellett. Szükséges továbbá, hogy a lánez harántelmozdulása és a féktuskó elmozdulása között a kellő áttevési viszony meglegyen, hogy a fékpofa szükséges elmozdulásához megkívánt lánczelmozdulás a minimumra redukálódjék. Egyébiránt találmányom czélját képezi, hogy a fékszerkezet egyszerű, tartós, könnyű és erős legyen s hogy a mellett a kerékpárok összes fajtáira alkalmazható legyen, tekintet nélkül a csőkeret keresztmetszetére. Ezen követelmények a mellékelt rajzokon föltüntetett fékszerkezet által vannak megvalósítva, a hol az 1. ábra egy kerékpár egy részét mutatja, mely a találmányom tárgyát képező fékkel van elláttva és pedig működésen kívül; a 2. ábrán hasonló nézetben a fék működésben látható; a 3. ábra a fék alaprajzát mutatja; a 4. ábra annak előlnézetét ábrázolja; az 5*, 6. és 7. ábrák egy új szorító szerkezet részletrajzait mutatják, mely a féknek különböző keresztmetszetű csövekre való erősítésére szolgál. a 8—13. ábrák különböző részleteket mutatnak, melyekről később lesz szó. Az azonos részleteket az összes ábrákon ugyanazon betűk jelzik. Megakarom még jegyezni, hogy bár a jelen leírásban találmányom példaképen csak egy kerékpárra való alkalmazásában van bemutatva, az bármily láncczal hajtott járműre alkalmazható, találmányom lényegének föntartása mellett. A mellékelt rajzokon A jelzi egy kerékpárnak hátsó villáját, B a lánczkereket, C a hajtólánczot és D a kerékkoszorút, mely részek tetszőleges alakúak és nagyságúak lehetnek. A villára egy E tartó van erősítve, melyről az F kettős térdemelő csüng le, mely a G fékpofát hordja, mely utóbbi esetleg a kerékkoszorúhoz nyomulhat, s mely térdemelő továbbá a H karikát hordja, mely a láncz laza oldalának függélyes, vagy oldalsó elmozdulása által működésbe hozható. A kettős térdemelő az a a és b b karokból áll, melyek közül a fölső karpár az E tartóra, az alsó pedig a d rúdra van csuklósan erősítve, mely d rúd az egyik végén meg van hosszabbítva és egy e görbített tengellyé kiképezve, mely a II karikát hordja. A d rúdra a b kar alsó részén lazán átmegy, az alsó a karral ellenben tetszőleges módon, pl. egy f szorító segélyével szilárdan össze van kötve, mi által a fék fölszerelésekor a H karika tetszőleges helyzetbe hozható, az a karhoz viszonyított állása pedig bármely helyzetben rögzíthető. Az a a karokat összekötő csapszögre a g fül van lazán ráhúzva, mely a G fékpofával szilárd összeköttetésben áll. Az említett g fülnek az alsó a kar a fölső szélén fölfekvése van, mely a fülét lefordulástól megóvja, a csuklónak azonban elég játéka van, hogy a fék működése közben a pofa a kerékkoszorút teljesen megfeküdhesse. Látható, hogy a fékpofát rúgóval is lehetne rendes állásában tartani, minthogy azonban a pofa mozgása a kerékkoszorú fölé majdnem vízszintes egyenesben (tulajdonképen körívdarabban) történik, a pofa távoltartására nincs szükség rugóra, mint más szerkezetű fékeknél. A fék megoldására, illetve rendes állásába való visszahuzására egy h spiralrúgót alkalmazok (2., 3. és 4. ábra), mely a b b karokat összekötő csapszögre van föltekerve, s melynek végei oly módon fekszenek föl a bb karokra, hogy azokat kinyújtani igyekeznek, a mihez a láncz ineglazulásakor az egész fékszerkezet súlya is hozzájárul, mi által a fék gyors megoldása biztosítva van. A h rúgó h1

vége előre van hajlítva és