10400. lajstromszámú szabadalom • Forgógép

és az n löliilet és a p fölüle't metszéséle a zárótolattyú i fejével érintkezik, ha az n föliilet és a p föliilet metszésélébe eső másik él a másik tolattyúfej i föliiletével érintkezik. A hajtó közeg bevezetésére a 11—14. ábrán látható szerkezetnél q csatornák vannak alkalmazva, melyek a zárótolattyúk fejein és a burkolat szomszédos falán inén- ' nek át, továbbá az r kifuvató csatornák, melyek hasonló módon a zárótolattyú-fejek másik oldalán fekszenek, mint az a 13. ábrán látható. Eme csatornáknak a zárótolattyú-fejekben való elhelyezése a 14. ábrából tűnik ki. Ezek a csatornák oly módon vannak alkalmazva, hogy ha a G zárótolattyúk abba a helyzetbe jutnak, melyben a kamarák falának egy részét képezik, a csatornák kinyíljanak. A bebocsájtó csatorna a zárótolattyú egyik oldalán levő kamarával közlekedik, a kifuvató csatorna pedig a tolattyú másik oldalán levő csatornával és ha a zárótolattyú az m kereszthoronyba tolatik, a csatornák elzáródnak. Az egyik tolattyúfejben levő q bebocsájtó csatornák a másik tolattyú q bebocsájtó csatornáival szemben el vannak tolva, hasonló módon vannak az egyik fej r kifuvató csatornái is a másikfej kifuvató csatornáival szemben eltolva. Ennél az elrendezésnél a közbeeső falak egy sor csatorna között pontosan a következő sor csatorna nyílásaival állanak szemben, minek az a ezélja, liogy a dobfölületek egyenetlen kopását meggátolják, mi okvetlenül beállana, ha a csatornák egymás mögött egy sorban volnának elhelyezve és ép úgy a közbeeső falak is. A csatornáknak a 11—14. ábrán látható elhelyezése helyett ezeknek a 15. és 16. ábrán látható elhelyezése is alkalmazható, melynél úgy a bebocsájtó, mint a kifuvató csatornák a tengelyen és a dobon vezetnek át. A 15. és 16. ábrán a bebecsájtó csatornákat s jelzi, a kifuvató csatornákat t. míg a fő bevezető csatornát u és a fő kifuvató csatornát v betű jelzi. Ha a 11—14. ábrán gőzt vagy más hajtóközeget vezetünk I) a csatornákon, ez a két födél között levő teret kitölti és á zárótolattyú végére nyomást gyakorol, ennek záró fölülete szorosan a dob fölületére fekszik és a kamara egyik falát képezi. A gőz ekkor ebben az irányban nem haladhat tovább, tehát az ellenkező irányban gyakorol nyomást a dob kiálló n fölütetére, minek következtében a dob forgásnak indul. Ezenközben a kifuvató csatorna, mely szorosan az említett bebocsájtó csatorna előtt fekszik el volt zárva és mielőtt ez a csatorna kinyílna, a befuvató csatorna a dob forgásánál és a dob következő kiálló n részének a tolattyúfej i fölületére gyakorolt hatása alatt elzáródik. Ha a kifuvató csatornát nyitják, a gőz vagy más hajtó közeg, mely a kamarát kitölti, a csatornán át kiáramlik. Ez a folyamat a dob forgása közben ismétlődik. A 15—16. ábrán látható példán a működési mód lényegében véve ugyanaz, mégis avval a kivétellel, hogy a csatornák soha sem záratnak el és hogy a bebocsájtó csatornák a kifuvató csatornáktól el vannak kölönítve. kivéve egy igen rövid időt, mikor a tolattyú zárófölületei az o fölületre hatnak. A leírt kiviteli módozatnál a forgó részek ugyanabból az anyagból készülnek, pl. öntött vasból vagy sárga rézből. Ha ekkor változó feszültségű gőzt használunk, a különböző részek egyenletesen terjednek ki, tehát a működő tagok egymással szemben mindig azonos viszoujTagos helyzetben maradnak, mi főleg gyorsan járó gépeknél fontos. Megjegyzendő, hogy a hajtóközeget a gép szemben fekvő pontjain vezetjük be, tehát egyoldalú megterhelés föl nem léphet. Ha a szerkezetet gőzgép gyanánt használjuk. a kifuvatott gőz kondenzálható vagy pedig egy vákuumszivattyú segélyével távolítható el. Igen természetesen a gép számos részlete módosítható, anélkül, hogy a találmány lényegét érintené. A zárótolattyúk száma és a vezetőföliilet konczentrikus részei a szükségletnek megváltoztathatók. Fő előnye a. leírt gépnek, hogy a szerkezete egyszerű, iizeme megbízható és