10373. lajstromszámú szabadalom • Gép körkeresztmetszetű kötelek előállítására
- 2 korong tengelyével párhuzamos a1 orsókon, mint 2. és 3. ábrában, vagy a korong tengelyére merőleges, két oldalt b csapágyakban nyugvó rt2 csapszögeken, mint a 4. és 5. ábrákban rendezhetők el. A csévék száma az egyes korongokon a kötélnek általuk képezett konczentrikus rétegeiben lévő fonalak számának felel meg. A csévékről lefutó c fonalak (szükség szerint) a c] fonálvezetők előnyösen nyitott, kettős horgok és c2 vezetőfiilek által vezettetnek a tengelyközép felé-Mindegyik korong d agyával az űrös, eZ-nél ágyazott dl tengelyen ül és az aczélból (vagy más kemény anyagból álló) e szelencze befogadására szolgáló harangalakú e1 toldatot hordja, mely a szelencze beillesztésére alkalmas e2 nyílásokkal van ellátva és átfúrt e3 meghosszabbításával az e4 csapágyban nyugszik. Az e szelencze akként van beillesztve, hogy a koronggal együtt forog; a szelencze kissé kúpos furattal bír, hogy a beléfutó fonalakat erősen a már képezett kötélhez szorítsa és simítsa. Az egyes fonalak által képezett csavarvonalnak emelkedési szöge a korong forgási sebességének a kötél lnízási sebességéhez való viszonyától függ; de mivel a kötél húzási sebessége az összes csévekorongoknál állandó, tehát kell (ha azt akarjuk, hogy az összes fonálrétegek egyenlő emelkedési szöggel sodortassanak), hogy az egymást követő korongok fordulatszámai az általuk szolgáltatott fonalak számával fordított arányban csökkenjenek. Magától értetődik, hogy a korongokat nemcsak, mint az 1. ábrában, váltakozva nyitott és keresztezett szíjakkal, hanem fogaskerekek, Gall-féle lánczok vagy egyéb alkalmas szerkezetek segélyével is hajthatjuk ; lehet továbbá a csévéket a korongoknak nem mindkét oldalán (3. ábra), hanem csak egyik oldalán is elrendezni. Az egész berendezés különböző vastagságú kötelek előállítására szolgálhat, a szerint, a mint nagyobb vagy kisebb számú korongra illesztünk csévéket. Az eddig leírt elrendezésnél az e szelencze a hozzátartozó csévekoronggal mereven van összekötve és ezzel együtt forog. A kötél keménységének fokozására ajánlatos az e szelenczét a csévekorongnál valamivel gyorsabban forgatni. Ezen czélból a 6. ábrában bemutatott elrendezés alkalmazható. Az e szelenczét, melynek karimája fogas koszorúval van ellátva, a korong testén kívül, a koronggal conaxiálisan elrendezelt f csapágybanágyazzuk és az előnyösen szimmetrikusan elrendezett fl f1 áttevő tengelyekkel hajtjuk, melyek egyrészt a fönti e4 , másrészt az f csapágy által tartatnak és az f1 p fogaskerekeket hordják, melyek az e3 csőtoldat végére ékelt f4 fogaskerékkel, illetőleg az e szelencze fogas koszorújával kapcsolódnak. Az új fonálréteg már az e3 korongtoldat furatában vitetik rá a szerkezeten átjáró kötélre és csak az e szelencze által, a kötélnek ezen való átjártakor simíttatik és komprimáltatik tökéletesen. Ha az a csévék, mint azt fönt leírtuk, a koronggal szilárdan összekötött a1 csapszögeken is vannak elrendezve, akkor különösen a kötélnek belső fonálrétegeit előállító gyorsan forgó csévekorongoknál azon hátrány válik érezhetővé, hogy a fonál erősen visszasodrott állapotban vezettetik a körkeresztmetszetű kötélre. Ezen hátrány kiküszöbölése czéljából az a csévéket b keretekbe ágyazzuk (7. és 8. ábra), melyek a csévekorongokon alkalmazott csapágyakban forgatható é3 a korong tengelyével párhuzamosan elrendezett rövid g1 tengelyeken ülnek. Ezen tengelyek mindegyike végén a g2 zsinórkorongot hordja és az összes zsinórkoróngok a végnélküli gs zsinór által (8. ábra) egy helytálló, pl. a d2 csapágyon megerősített gl zsinórkoronggal vannak összekötve, mely a zsinórkorongnak egyik irányban való forgásánál a csévéket hordó g keretet ellenkező irányban forgatja és ezáltal az a csévéről legöngyölődő fonálnak visszasodratását részben vagy egészben megakadályozza. A korongon megerősített h fonalvezetők a c fonalaknak a csévékről való szabatos legöngyölését teszik lehetővé.
