10296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás váltakozó áramnak két fázisukban egymáshoz képest meghatározott szöggel eltolt árammá való fölbontására
— 2 — az •>! és R\ közötti fáziseltolódást jelenti. A FF dohnak forgási nyomatéka ezen esetben arányos az E1 cos <p munkával. Már most. a mint ismeretes, a dobot oly spirálrugóval látjuk el, mely a dobot bizonyos nyugvó állásban igyekszik megtartani és mely minden más állásban meghatározott forgató nyomatékot tart egyensúlyban, úgy hogy a dob állása a munka mértéke gya nánt szerepel. Ekként oly mérő műszert nyerünk, mely egy váltakozó irányú áramnak munkáját jelzi, vagy mely, ha az E1 feszültséget állandónak vesszük, az áramerőségnek a munkát végző komponensét, t. i. cos <p adja meg. Lehetne azonban a dobot forgásba hozatni és számláló művel összekötni, hogy ekként a műszert alkalmas mérséklő szerkezetek elrendezése után, közvetlenül Watt-órákat számláló műszer gyanánt alkalmazzuk. Ilyen és hasonló elrendezések, melyeknél pl. a henger körajakú. sík koronggal van helyettesítve, már ismeretesek és azokat e helyütt csak azért említettük föl, hogy az ily műszerek helyes működésére szükséges azon föltétel, mely szerint a ./2 áram az L\ feszültséggel arányos és ezek fázisai egymáshoz képest pontosan 90°-al eltoltak legyenek. A jelen találmány tárgyát már most oly kapcsolás képezi, mely lehetővé teszi, hogy a Ja áram és az El feszültség között pontosan 90°-ú fáziseltolódást létesítsünk. A ./2 áram és az Eí feszültség közötti fáziseltolódásnak nagysága meghatározott elrendezésnél a megmérendő áram görbéjétől fog függni. A következőkben leírt kapcsolással képesek vagyunk a fáziseltolódást különböző áramgörbéknél is pontosan 90( , -ra kiigazítani. A jelen találmány tárgyát képező kapcsolás a 2. ábrában sematikusan van föltüntetve. A ./2 áram és az E^ feszültség közötti 90° os fáziseltolódásnak előállítására szolgáló eljárás abban áll, hogy a T) I) tekercseket egy Wheatstone-féle hídnak hidsodronyába kapcsoljuk. Az Sl és S2 gyűjtösíneket az T áramforrással gondoljuk összekötve és ezekből szedjük a K lámpák vagy motorok táplálására szükséges áramot. A két P és Q szorító az'tS^ S2 gyűjtő sínekkel van összekötve, P és Q között egymás mellett a két P M Q és P N Q ág van bekapcsolva és az egymással szemközt fekvő P M és Q N szárak csekély tényleges ellenállású nagy önindukczióval bírnak, míg a P N és Q M szárakba egy-egy csekély önindukczióval bíró jelentékeny li ellenállás van bekapcsolva. Ily körülmények között tettemes feszültség lép föl, mely a P és Q pontok közötti, vagyis az üzemfeszültségéhez képest, melynek bármely'kivánt értéket kölcsönözhetünk, bizonyos fáziseltolódással bír. Ezen eltolódást a P M Q és P N Q ágakban lévő li ellenállások és L önindukczióegyütthatók alkalmas megválasztása által 90°-nál kisebbé és nagyobbá tehetjük. Ha az M N hídban nem kering áram. akkor könnyen fölállíthatjuk azon föltételt, melynek teljesítésekor az M és N fontok közötti feszültség a Pés Q pontok közötti feszültséghez képest 90a os fázis eltolódással bír. Ha a P N és Q M szárak önindukczióval egyáltalán nem is egyenlő R1 ellenállással bírnak, továbbá ha a P M és Q X szárak egyenlő i?3 ellenállással és egyenlő önindukczió-együtthatóval bírnak (3. ábra), akkor sinusalakú áramgörbénél a * 0° -os fáziseltolódás számára. IV-K2 2 =(2-n)2 . L2 2 , a hol n az áramperiodusok számát jelenti. Ezen képlet bizonyítására szolgáljon a 4. ábra-Az A H távolság a 3. ábrában föltüntetett P és Q pontok közötti feszültséget jelenti. Ha már most a P és Q pontok közé valamely vezetőt kapcsolunk be, mely önindukczióval bír, akkor ezen vezetőben bizonyos J áramerősség fog föllépni, mely az AB feszültségéhez képest meghatározott © szöggel van eltolva. A vezető az B^ és R2 ellenállásokból legyen képezve és az L2 önindukczióval bírjon. 7i-ből az A J egyenesre a B C merőlegest ejtjük, ekkor az A C vonal hossza oly feszültséget képvisel, mely az indikcziómentes llx ellenállásban a <p
