10236. lajstromszámú szabadalom • Prizmákkal ellátott ablaktáblák és általában prizmás üvegtáblák

UH prizmával van ellátva, melynek egyik oldaluk a G sikkal párhuzamos, másik oldaluk pedig a fényt fölfogó B fölületre merőleges. Az 5. és I). ábrákban bemutatott fcganatosítási alakoknál a tábla túlsó oldalán a C prizmákra merőleges, a ;!. ábra F prizmáitól eltérő alakú meredek KK oldalsíkokkal biró JJ prizmák vannak elrendezve; ezen KK oldalsíkok között hézagok hagyhatók (5. ábra) vagy össze is élhetnek ((>. ábra). Ezen függélyes ././ prizmák oldalsíkjai az ablak valamely oldala felöl beeső fényt, a B síkok pedig egyidejűleg az ablakra merőleges fénysugarakat fogják föl. Az összes fény ekként a prizmás táblák által fölfogatik és a megvilágítandó tér erősebb megvilágítása czéljából a C prizmák által fölfelé szóratik. A 7. és 8. ábrában mindegyik prizma egy a B fölületre merőleges vagy rézsútos AT

síkkal és alúl a görbe M föl ülettel van ellátva. Ez utóbbinak görbülete nem körkeresztmetszetű. hanem olyan, hogy a bizo nyos irányból ráeső összes fénysugarak, pl. a 8. ábrában a szakadozott vonalak közé esők. a prizmás táblákon átmenve, a görbe fölület által akként töretnek meg, hogy az ily fénynek egyenlő mennyiségei jussanak a prizmás tábláktól egy vízszintes vonal irányában különböző távolságban lévő egyenlő fölületekre, mely egyenlő fölületek a prizmás tábla által megtört sugarakra merőleges irányban méretnek. A 9. és 10. ábrákban bemutatott foganatosítási alakoknál a CC prizmák akként vannak állítva, hogy azok a rávetődési fölületre legmélyebben eső fényt is vízszintes irányban törik meg. 1 Ha egy prizmás táblát oly alakba szerelünk, mellyel szemben magas épület áll, akkor oly vonalat húzhatunk (lásd a 9. és 10. ábrák pontozott vonalait, melyen alul a rávetődési fölületre már nem esik fény. Ezen esetben a C prizmákat akként állítjuk. hogy a fölső sík belső szöge egyenlő legyen az alsó sík belső szögének kiegészítő szögével, hozzá adva azon szöget, melynek sinusa az alsó szög sinusának 'h-át képezi, ezen alsó sík akként hajlik a rávetődési íölülethez, hogy a prizmás táblák a legalsó, legmélyebben ráeső fényt is vízszintes irányban továbbítják. Az ily prizmás táblák előállításánál a formákba öntés a prizmaföl ül etek meredek voltánál fogva gyakran nagy nehézségeket okozott, melyeknek kiküszöbölése czéljából az egyik síkot két oly részre oszthatjuk (11. ábra), melyek tompaszöget képeznek, úgy hogy a prizma már most három 0 P és Q síkból áll. Ez által azonban még más eredményt is érhetünk el. a mennyiben az 0 és P síkokat oly szög atatt rendezzük el egymáshoz, hogy a valamely bizonyos irányban beeső fény egy része az 0 sík által megtöretik, a többi pedig a P sík által reflektálva a Q síkon törik meg, úgy hogy végül az egész fény a kivánt irányban és lehetőleg párhuzamos vonalakban továbbíttatik. Ezen prizmás részeket táblákká egyesítjük (12 1t>. ábrák). A 12. és ábrákban az R ablakfába beillesztett prizmás táblák vannak bemutatva melyeknél a prizmák a 12. ábrában kívül, a 13. ábrában belül a megvilágítandó tér felé fordítva vannak elrendezve. A prizmák tisztításával járó nehézségek elkeriilese czéljából előnyös azok előtt egy sík S üveglemezt elrendezni, me'y épen úgy, mint a prizmás lemez maga is légzáróan van az ablaknyílásba beeresztve. A TT prizmás táblákat az U keretben V W léczek segélyévél teljes lemezekké egyesítjük. A 15. és 16. ábrákban ezen összeköttetések több foganatosítási alakja van bemutatva. X-nél az összeérő táblák fecskefarkszerűen vannak egymásba illesztve; F-nál hornyoltak és egy transzparens test által vannak összekötve; F-nél ugyancsak hornyoltak, de fémpálcza által összekötve. Ekként teljesen egyenlő, folytonos prizmákkal bíró lemezt állíthatunk elő (14. és 15. ábra). A prizmás táblák természetesen a derékszögű és négyzetes alaktól eltérő bármily tetszőleges alakkal bírhatnak.