10071. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpákon
— 2 sarokszorítóhoz jut, a hol a lámpát elhagyja. I G kapcsolóemeltyűvel F F1 sarkokon keresztül, rövid zárást létesítvén, az áramot alám- I páhól elterelelhetjük. Ha már most az áramot a lámpába vezetjük, C C szolenoidok működésbe hozatnak, a magjaikkal összekötött e keresztpálczára f rúd segélyével alkalmazott g g exczenterek X szenet megfogják és magukkal fölemelik, a mikor is az egymástól távolodó széncsúcsok között a villamos ív létrejön. A szén megemelését egy kötőkarimás m1 görgőalakú ellensúllyal könnyítjük meg. Ezen görgő m n p emeltyű m kengyelében mozoghat, m kengyel az n keresztdarabhoz van erősítve és vele együtt a kupolafödélhez lenyúló 0 függőcsapágyban ágyazott o csap körül foroghat (2. és 6. ábrák), n keresztdarabból két p kar nyúlik e1 hüvely mindkét oldalán az e keresztpálcza alá (1. és 2. ábra), m1 ellensúly m n p emeltyű állásához képest az m kengyelben o forgásponthoz közelebb juthat, vagy attól távolodhatik. Ha a lámpa szabályosan ég. m1 görgő-ellensúly m villa közepén foglal helyet (2. ábra). Ha a kellőnél erősebb áram megy C C szolenoidokon keresztül, e keresztpálcza, valamint X szén is fölfelé emelkedik, m n p emeltyű az óramutatóval ellenkezőleg fordul el. m villa leszál és m1 ellensúly a villa külső végére szalad, a mi által X szén fölemelését tetemesen elősegíti. Az áram gyöngülése alkalmával, a midőn a szolenoidmag sűlyed) m n p emelő ellenkezőleg fordul el, m1 ellensúly a villán befelé mozog és X szén sülyesztését megkönyíti. A mozgatható ellensúly ezen elrendezése a készüléket érzékenyebbé teszi és lehetővé teszi annak pontosabb működését. A nagy ellenállású dróttekercsekkel ellátott H szabályozómágnes, mely az 5. ábrából kivehetőleg a szenektől elágaztatott 8 mellékáramkörbe van iktatva, 2 mag és az abból lenyúló rúd segélyével az i-nél forgatható H1 emeltyű egyik karjával kapcsolatos (4. ábra). Az emeltyű másik karjára egy elszigetelt 3 kontaktus van elhelyezve, mely a szilárd 4 és 5 kontaktusok között mozog. Az emeltyű 2 szolenoidmaggal kapcsolt végén egy S súlyt tart, mely úgy van megválasztva, hogy 3 kontaktus a 4 5 kontaktusok között lebeg mindaddig, míg az áram erőssége normális. Ezen súlyt rúgó is helyettesítheti. A 3 4 5 kontaktusok, mint az 5. ábra mutatja, a 9 mellékáramkörben fekszenek; a villamos ív áramköre 7-el van megjelölve; e szabályozó H mágnes a nagy ellenállással biró 8 mellék áramkörbe, R rheostat a 9 mellékáramkörbe van iktatva. Ha tehát a fényív áramerőssége emelkedik vagy 2 csökken, solenoidmag elmozog és 9 áramkör 3 kontaktusnak a 4-e 1 vagy 5-el való érintkezése által záratik. Ha például az áramerősség a normálisnál nagyobb lesz, akkor 8 mellékáramkörban is erősebb áram kering, a H solenoid erősbül és H1 emelőnek 2 solenoidmaggal összekötött karját fölrántja, mi által 3 mozgókontaktus 5 szilárd kontaktussal érintkezik és 9 mellékáramkört zárja. Ha pedig a lámpa erőssége a normális alá száll. C szolenoid meggyöngül és magja, valamint H1 emeltyű vele kapcsolt karja leszáll, minek folytán 3 mozgó-kontaktus 4 szilárd kontaktussal érintkezik és 9 mellékáramkört zárja. Mindkét esetben ezen 9 mellékáramkör beiktatása által a főáramkor áramerőssége és a főáramkörbe iktatott két C C szolenoid erőssége csökken és X szenet alább ereszti. Ezen leeresztés által azonban a főáramkörben az ellenállás csökken, az áram erősség tehát növekszik, minek folytán C C szolenoidok megerősödvén, X szenet ismét fölemelik. A szerkezet működése oly gyors, hogy a szabályozó-mágnes által előidézett áramelvezetés csak igen rövid ideig tart, tehát a villamos ív nem szűnhet meg. Az egyetlen észlelhető hatás annyiból áll, hogy a fény erőssége alig észrevehetőleg egy-egy pillanatra megcsökken. Hogy a lámpát ívfényáramkörben, éppúgy mint az izzólámpák számára való áramkörben használhassuk, a lámpa főáramkörébe B1 rheostat van beiktatva, mely tetszés szerint be- és kikapcsolható. Az 5. ábra az R1 rheostatot úgy tünteti föl, hogy az három tekercsből áll. A lámpa fölső részén elhelyezett R R1 rheostatokat R2 hüvely veszi
