10070. lajstromszámú szabadalom • Nagy forgássebességű dynamógép
- 2 -A tengely egy réaze a végeitől kezdve az 1—2 szakaszon laposan le van reszelve, ezek a lereszelt részek az l l1 karmantyúkon mennek át, a p kenőszelenczék úgy ezen lereszelt részek fölött torkolnak. A c palást gyors forgásánál a levegő a palást belsejéből az átfúrt s csavarokon kiszívatik, a keletkezett légáram az olajat a kenőszelenczéből a tengely ellapulása mentén kiszívja és így az l l1 karmantyúk kenését idézi elő. A fölösleges olaj a c palástban gyülekezik össze és ha a gép megállott, az s s csavarok megeresztésével leereszthető. Az A tekercselés (5 ábra) közönséges dobos tekercselés, drótból a szokásos módon készül és az l l1 karmantyúkon alkalmas módon van megerősítve. Czélszerü azonban a tekercselés egyes tekerületeit rézcsíkokból készíteni, mint az a 6. ábrán látható, a mennyiben a középső w gyűrűt például az l karmantyúra húzzuk és a két n o csíkot a fegyverzet tengelyével párhuzamosan meghajlítjuk, ekkor a v fémgyűrű a másik l1 karmantyút félig körülfogja és a d végdarabot a v félgyűrűre merőlegesen és a tengellyel párhúzamosan meghajlítjuk úgy, hogy az n darabbal egyoldalon és párhúzamosan feküdjön (7. ábra). Ha a tekercselés csak egy réteg tekerületből áll, akkor annyi a 6. ábrán látható rézcsíkot helyezünk el, hogy azok a dob egész palástját bebúrkolják (5. ábra), az egyik tekerület d végét a következő tekerület n végével és az áramgyűjtő lemezzel kapcsoljuk. Ha a tekercselést több rétegből készítjük, akkor annyi lemezt helyezünk egymás fölött el, ahány réteget alkalmazni akarunk és azokat a tekerületeket, melyeknek n o darabjai egy síkba esnek, oly módon egyesítjük egy tekerccsé, hogy az egyik lemez d végét a közvetlenül fölötte ugyanazon síkba eső végével kapcsoljuk és a tekercs szabad végét a következő tekercs szabad n végével és az áramlevevő lemezzel kapcsoljuk. Ez a tekercselés, mint azt már említettük, a közönséges dobos-tekercselés és ezért a találmány tárgyát nem is képezi, a találmány tárgyát csakis a rézből kivágott munkadarab képezi (6. ábra), mely két u gyűrűből diametrálisan kiálló n o csíkból áll, mely utóbbihoz a v félgyűrű és az o csíkból visszafelé hajlított d végdarab tartozik, és mely az egyes tekeriüetek gyors és kényelmes előállítását teszi lehetővé úgy, hog^az egyes tekerületek eleje és vége egymással szembe kerüljenek. A gerjesztő-mágnesek kétszeres kompoundtekercseléssel vannak ellátva. A főáramkörbe kapcsolt C tekercselésen kívül még két másik, mellékáramkörbe kapcsolt s i és s u tekercselés is van alkalmazva, melyek ellenállását az B1 H'1 rheostatok segélyével lehet szabályozni, melyeket a szükségnek megfelelően lehet be- és kikapcsolni. Az s i tekercselés ellenállása sokkal nagyobb mint az s u tekercselésé, az előbbi a gépnek akkor való gerjesztésére szolgál, ha az ellenállás igen csekély, az utóbbi pedig vagy külön, vagy a másikkal együtt akkor használandó ha a terhelés közepes, míg a C főáramkörbe kapcsolt tekercselést csak akkor iktatjuk be, ha a gép terhelése igen nagy. Eme tekercselésnél avval az elővigyázati rendszabállyal éltünk, hogy az s i tekercselést közvetlenül a gerjesztőmágnes k1 k2 magjain alkalmaztuk, erre tekercseltük a két csévére osztott s u tekercselést ós a kettő között a C tekercselést úgy, hogy kívülről könnyen hozzáférhető, lásd az 1. ábrát. A gerjesztő mágnesek, de főleg az s u és C tekercselések hűtése czéljából két-két függélyes drótréteg között vastag papírból vagy kéregpapírból készült csíkot helyezünk el úgy, hogy a kettő között légközök keletkeznek (10. ábra), melyen a drótokon keringő áram által fölmelegített levegő aláírói fölfelé száll, a drótokat hűti, tehát azok ellenállását állandóvá teszi és a szigetelés kiégését meggátolja. A 2., 8. és 9. ábrán látható kefe-beállítókészűlék arra szolgál, hogy a kefék helyzetét űzemközben a lehető legnagyobb pontossággal szabályozhassuk. A K K kefék M M emelőkre vannak szerelve, melyek az a tengely egyik végén a H fogantyúk segélyével forgathatók és az L1 szorítócsavarok
