10053. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa

szénhez kötött láncz d tok kilengésekor egy . helyben marad, míg az alsó széntraverzhez kötött láncz az egykarú emelőként működő d tok kilengésénél fölemeltetik, illetőleg lesülyesztetik. A villamos szabályozó-készülék berendezése a következő: k solenoidot (5. és 6. ábra), mely az eddigi kiviteli alaktól annyiban eltérő, hogy dróttekercseit nem egy belső mag, hanem kívül egy l fémköpeny rögzíti, a mellékáramkörbe iktatjuk. A solenoid belsejében elrendezett henger csak arra való, hogy a dróttekervényeket a vasmagtól elzárjuk. I külső bádogköpenyt jobb hőkiegyenlítés szempontjából kilyukasztjuk. A solenoid belső üregébe egy üreges m vaskúpot helyezünk el, mely alulról a solenoidba belenyúlik, míg föléje, tengelye irányában a solenoidba nyúló h vashengert alkalmazzuk, a mely m vaskúpra lesülyeszthető, n vashengert o csőben vezetjük, és oly módon akasztjuk p kétkarú emelő hosszabbik karjának végére, hogy az áram megszakadásakor a solenoid magasságának körülbelül egyharmad részére a solenoidba belenyúlik, p emelő q tartóban lévő csapja körül forog, és rövidebb karjával r rúd segélyével d tokhoz csuklósan van kötve, d tok működésen kívül saját súlya következtében d1

lábakkal a lapon nyugszik, és a vashengert legmagasabb helyzetben tartja. Ha a solenoidon áramot vezetünk keresztül, akkora vashenger lefelé mozog, mi által d tok a lánczkerékkel együtt fölfelé kileng, a külső lánczvég fölfelé emelkedik és az alsó széncsúcs a fölsőhöz közeledik. m vaskúp, és a solenoidban folyton föl s alá mozgó n vashenger által elérjük, hogy a solenoidban már előzőleg is bizonyos erősségű extraáramot indukálunk, úgy hogy a vasmagnak a soleniodba való lesiilyesztése által a már meglevő extraáram erőssége csak csekély mértékben befolyásoltatik; mert a vashenger mélyebb helyzetében főleg az erővonalak irányának megváltoztatására foly be. Miután tehát az áram erőssége az extraáram erősségétől függ, de ezen extraáram jelen elrendezésnél közel állandó, következik, hogy az áram a vashenger siilyesztése által csak oly csekély mértékben gyöngíttetik, hogy az a lámpa biztos és jó működését legkevésbbé sem veszélyezteti. A leégett széncsúcs utánállítását egy a d tokban elrendezett szabályozó-készülék segélyével a fölső széncsúcstravers önsúlya által eszközöljük. Ugyanis Sl

zárófogakkal ellátott S korong fogaival a lánczkerék által hajtott föl- és lefelé mozgó t kerék fogaiba kapaszkodik és ez által az utóbbinak mozgását oly módon szabályozza, hogy az S korongon megerősített S2

szárny (2., 3. és 4. ábra) egy vele szemközt lévő u1

nyelvbe ütközik, mely az u2

körül forgathatóan ágyazott u emelő végén van elrendezve. Ezen u emelő a mozgó d tok d2

hengeres csapján nyugszik, úgy hogy d tok kilengése alkalmával föl- és lefelé mozgattatik, Ezen zárókészülék működése mindenkor biztos, és a zárás pillanat alatt történik. Az S korongon elrendezett S2

szárny ki és bekapcsolása mindig u emelő útjának közepén történik. Ha már most az ívlámpát v v1

poluscsavarokkal egy áramkörbe bekapcsoljuk, akkor a mellékáramkörbe kapcsolt soleniod a vashengert vonzani fogja d tok emelkedik. S2

szárny fölszabadúl, d és f kerekek elfordúlhatnak. úgy hogy széncsúcsok a fölső széncsúcstravers önsúlya következtében egymáshoz közeledvén, érintkezésbe jönnek. Ez által a főáram záródása folytán a mellékáramba iktatott solenoid hatását elveszti, d tok önsúlya következtében visszaesik, és ezzel egyszersmind az alsó széncsúcs is eltávolodik a fölső széncsúcstól, és a Volta-ív előáll, d tok visszaesése által u1

nyelv a lengőkorongot megrögzíti és d tok önsúlya és a soleniod vonzóereje közt egyensúly jön létre, mely egyensúly addig tart, mig a széncsúcs elégése következtében növekedő extraáram a soleniod vonzó hatását ismét annyira növeli, hogy ez által az egyensúly megzavartatik, és a zárlat ismét fölbomlik. Az alsó széncsúcs elégő szénrészecskéi által súlyából folyton veszít. Ezen súly-