10050. lajstromszámú szabadalom • Üvegfúvó gép
- 3 -a fúvócső egy hosszanti kiugrásával a 46 fúvókák egy hornyába (11. ábra) fogódzik és így fúvóka, illetve a 12 tengely forgásában vesz részt, tehát a T fúvócső is forog. Ha a fúvócső fölső végének bedugásánál a betét és a fúvócső között a kellő kapcsolat nem létesíthető, az előbbi a 47!Í rúgó hatása ellenében felemelkedhetik és ekkor a rúgó a betétet a fúvócső sokszög keresztmetszetű részére tolja. A fúvócső fölső vége fölfelé való mozgásánál egy 54 szelepfészeklemezzel vagy a 12a ábra szerint gummigyűrűvel ellátott csőalakú 52 tolókát tói fölfelé, mely előbb a 11. ábrán pontozva jelzett helyzetben volt és az 51 furattal közlekedő 49 kamara alatt szelepelzárást képez, a mennyiben a fölül zárt 52 csőtolóka 53 fúratait az 51 fal födi. Ez a zár tehát akkor nyílik, ha a fúvócső fölső végének hatása alatt az 52 tolóka a 11. ábrán látható helyzetbe jut, míg a fúvócső eltávolítása után automatikusan záródik. A 12 tengely fölső 50 fúratainál egy 55 tömlőkapcsolás van a fúratba bocsájtott csövön alkalmazva (5. ábra), mely az 57 dugattyú-tolattyú hatása alatt álló 56 légvezető csatornáig terjed. Az 57 tolattyú az 56-nál a csatornanyílásokat abban a mértékben zárja el, amint azt sugárirányában beállítjuk. Mint az az 5. és 8. ábrából (jobb oldalt) kitűnik, az 57 dugattyú tolattyú 58 szárainak 59 fejrésze van, melyet a 60 kengyelrúgón erősítünk meg, úgy, hogy a forgó mozgása közben folytonosan a vízszintes síkban forgó exczentrikus 61 fölületre szorúljon. Ha a 61 föliilet körvonalát, mely egy az L koronggal mereven kapcsolt helytálló fölületet képez, megfelelően határozzuk meg. az 57 dugattyú-tolattyú mozgását megfelelően lehet szabályozni. A hosszú 62 aggyal ellátott L exczenterkorong forgását egy evvel a koronggal kapcsolt L1 kar gátolja meg, melynek villás vége az A1 állvány 63 bordájaval áll kapcsolatban, tehát^ m íg a z M tartókar és a megfelelő részek forognak, az exczenterkorong, daczára annak, hogy forgó részekkel érintkezik, nyugalomban marad. Az L exczenterkorong a lefelé fordúlt 64 fölfutó fölületei (1. és 5. ábra) segélyével a 42 emelő 43 csigáira hat, ezeket tehát oly módon működteti, hogy a 12 tengelyek a kellő időben fölemelkedjenek és a fúvócsőveket ott eresszék el. hol azokat a készülékből ki kell emelni és új üveganyaggal ellátott fúvócsővel pótolni. Az 56 légcsatornákhoz sűrített levegőt a következő úton vezetjük be. A főtengelynek fölső 65 fúrattal ellátott vége egy forgó kupak segélyével a 68 légbevezető vezetékkel áll kapcsolatban. A főtengely 65 fúrata a 66 nyílás segélyével az M tartófejben a főtengely körűi alkalmazott M1 üreges térrelközlekedik és innen indulnak ki, a tartófej merevítésére is szolgáló M2 csatornák, melyek az 57 dugattyú-tolattyúk mellett levő 56 nyílásokhoz vezető tömlőkhöz csatlakoznak. A fúvócsővek megtámasztásának biztosítására a C főtengellyel mereven kapcsolva két S S küllős keresztet alkalmazunk; ezek mindegyikének megfelelő számú 69 karja van, melyek közül a 9. ábrán fölűlnézetben csak az egyik van föltiintetve, míg a 10. ábra oldalnézetben a kar végét mutatja, 72 vezetőpofákat jelez, melyek segélyével a fúvócsöveket könnyen és biztosan lehet a tartó csapágyakban elhelyezni, az utóbbi a 9. ábra szerint egy kivágott 70 tuskó, melyet a 71 csavarok segélyével a kellő helyzetben lehet beállítani. A fúvócsővek végén alkalmazott szokásos 73 megvastagodások az alsó S1 küllő kereszttartó csapágyaira támaszkodik, mint az az 1. ábrából kitűnik. A fúvócsővek alsó végeit a fölfúvandó üvegcsöppel a TL formák üregében helyezzük el. Az utóbbiak elrendezése a 6. és 7. ábrán látható, ezek közül a 6. ábra a készülék talapzatán átvezetett metszet, a 7. ábra a forma és az ehhez tartozó részek fölülnézete. Az A talapzaton egy vízszintes 75 lemez van, mely a 3. ábra szerint a talapzatnak kétharmad részét foglalja el, a hátra lévő egy harmad rész helyén egy víztartó van. A 76 szegélyzet a lemezt és a víztartót fogia körül. Azonkívül a talapzat középpontjától alkalmas távolságban egy 77 sín van alkal-
