10024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás használt csontszén újra élesztésére
- 90 — az oxygén fölös mennyiségben van jelen, akkor a legtöbb tisztátalanság 150—200° C oxydálódik és a maradék kb. 225° C. hőmérsékletnél eltávolíttatik. Ez utóbbi hőmérsékletnél a csontszén csak néhány perczig van kitéve a dob végén, a hol ez a legforróbb. Ha kevesebb levegőt bocsátunk be, akkor a véghőmérsékletet, kb. 3009 C-ra kell emelnünk, hogy az összes szerves tisztátalanságok elpusztuljanak. Ha megfelelően szabályozzuk a hőmérsékletet, a dobon keresztül menő levegő mennyiségét, a dobba bevitt csontszén mennyiségét és a sebességet, mellyel a csontszén a dobban mozog, akkor oxydálhatók a szerves anyagok a nélkül, hogy az alattuk fekvő szén megtámadtatnék. Kísérletek bebizonyították továbbá, hogy a dobba bevezetett levegő mennyiségéhez képest 275° és 350° C. közti hőmérséklet szükséges, mielőtt magából az állati szén szénenyéből valami elégne és miután a hőmérséklet, valamint a levegő mennyisége a legpontossabban szabályozható, ennélfogva könnyű azt a határt megszabni, melyen belül az újraélesztés befejeződik, mielőtt a széneny megtámadtatnék. Az ilyen módon újra élesztett csontszén a dobból alkalmas hűtőkészülékbe hull és mihelyt elegendően lehűlt, újra használható. Ezen új eljárás szerinti újra élesztés a régi eljárással szemben a következő nagy előnyökkel bír: 1. A csontszén mindig megmarad használhatóságának legnagyobb fokán és nem kell belőle semmit sem az üzemből eltávolítani. A csontszén likacsai mindig nyitva maradnak és tekintettel az alkalmazott alacsony hőmérsékletre, ki van zárva az ásványi váznak összezsugorodása. 2. Az újraélesztés kb. 20 perczig tart és alig félannyi tüzelőanyag szükséges, mint a retorta eljárásnál. 3. A csontszén mosását a szűrőkben használata után forró vízzel befejezhetjük, mihelyt a sók ki vannak mosva, mint hogy olcsóbb és rövidebb ideig tart a visszamaradó szer ves anyagokat oxydálui, mint azokat a lehetőségig kimosni. 4. Az értékes szénsavas mész, melyet a csontszén eredetileg tartalmaz és melynek mennyisége forró vízzel való hosszas mosás után, mely víz gyakran savanyúvá lesz, rendesen igen erősen megfogy, kevesebb mosással közel a normális százalék tartalomban megtartható. 5. Azáltal, hogy a csontszenet meleg állapotban rendszeresen és gyakran ismételve kitesszük a légáram hatásának, vas és kénsavas mész tartalma okydálás folytán alacsony marad. (i. Az alkalmazott alacsony hőmérséklet folytán a készülékben sokkal kevesebb javítás szükséges, mint a retorta-kemenezéknél. 7. Ezen eljárás lehetővé teszi a csontszénpor rendszeres újraélesztését is, a mi retortákban nem vihető keresztül. Ez által annak rendszeres alkalmazása szűrő-sajtó segélyével könnyen lehetséges. Mint fönt említettük, a jelen eljárás már fönnálló, a retorta-rendszeren alapuló újraélesztő berendezésekkel kapcsolatban és azok javítására is használható. Ezen ésetben a fölhalmozódott széneny, vas és szulfitek a szerves anyagokkal egyidejűleg, melyek a csontszén utolsó használatától erednek, eltávolíthatók annyiszor, a hányszor szükségesnek mutatkozik. A szűrőtől jövő szén ekkor lényegileg olyan módon lesz kezelve, a hogyan leírtuk, azonban az eszközöket és készüléket alkalmas módon szabályozni kell. A szén mennyiségét, mely az adagoló berendezésen a készülékbe belép, megfelelően kisebbíteni kell, míg a hőmérséklet és légáram a dobban emelendő. Az eszközök helyes alkalmazása mellett a széneny minden túlmánya a csontszénről egészen egyenletes módon leégethető és ez ismét eredeti likacsosságára hozható. Ezen kombinált eljárás a szerves tisztátalanságok és egyidejűleg a fölhalmozódott széneny, vas és szulfitek oxydálására kb. V3-al kevesebb tüzelőanyagot és kezelést igényel, mint az egyszerű újraélesztés retortakemenczékben.
