9953. lajstromszámú szabadalom • Villamos gázlánggyújtó
— 2 — mot megszakítjuk, a vas-mag mágnessége megszűnik, minek folytán a r1 állandó mágnes-sark a vasmagot fogva tartja. Máskép áll a dolog, ha a mag aezélból van. Az áram megfordításával ennek pólusai is megváltoznak és ezen polusváltozás és a mag mágnessége az áram megszakítása után is megmarad, minek következtében m aczél-magot c1 állandó mágnes-sark magától eltaszítja. m aezél mágnesmagok alsó végeit összekötő i horgony i1 bevágással van ellátva, ezen bevágásba ni* kúpszelep m3 karimával ellátott csapja van betolva, a mely csap m3 karimája útján m1 kúpszelepet i horgonyhoz köti. m1 kúpszelephez n rúd van erősítve, a mely rúd fölső végével m2 szelepet tartja, úgy, hogy m1 m'2 szelepek ily módon össze vannak kötve és együtt működnek, ^kúpszelep megnyitásának és elzárásának megfelelően m* szelep is nyílik vagy záródik, úgy, hogy a gázkiömlés két szeleppel van szabályozva. Mivel az egész gázlánggyújtó-szerkezet csak három részből u. m. az aczél-gyűrűből, a szolenoidból és a szoleuoid-magból áll. a szerkezet megbízható és olcsón állítható elő. A legegyszerűbb szerkezet, amellyel a gáznak meggyújtását távolról eszközölhetjük. az. a melynél a gáz meggyújtása, villamos áram segélyével izzásba hozott platindrót által történik. Az eddigi szerkezeteknél a platindrótot a gázlángban kellett elhelyezni, minek következtében a» platindrót oly hamar égett el, hogy e miatt ezen gyújtási mód használásával föl kellett hagyni. A gyújtásnak egy másik módja az, hogy a gázláng mellett állandóan egy őrláng ég, mely gázkiömlés alkalmával a gázt meggyújtja. Ezen gyújtási módnál az őrláng sok gázt fogyaszt el haszontalanul; azonkívül az őrláng, például az Auer-féle lángzóknál az azbeszt harisnyát folyton izzásban tartja, tehát e miatt hátrányos. A gázláng meggyújtására szolgáló szerkezet a következő: A c mágnesgyűrűn r szolenoid van alkalmazva, melynek s vas-magja az r szolenoidon keresztűlnyúló gyújtólánghoz vezető csőben van elhelyezve, s vas-magnak alsó t vége u szeleppé van kiképezve, mely a gyújtólánghoz vezető nyílás elzárására szolgál. r szolenoid e e szolenoidokkal egy áramkörbe és azokkal feszültségre van kapcsolva, az áram zárásakor tehát m m aezél-magokkal együtt s vasmag is fölemelkedik, a mikor is a gáz úgy a lángzóhoz, mint a gyújtólángzóhoz kiömölhetik. (2. ábra.) r szolenoidon keresztül nyúló cső fölső végére p gyujtólángcső van erősítve, melynek tetején pL zsírkőből készült lángzó és p2 szorítócsavar van. p gyújtólángcső mellett egy alól izolált v rúd van. melynek tetejére a p1 lángzó fölé nyúló szorító-csavarral ellátott v1 v2 tartó van erősítve. p» és i'2 szorító-csavarok közé 2 platindrót van befogva. Az alulról az a csőbe tóduló gáz c mágnesgyűrűben kétfelé oszlik, egy része a gázlángzóhoz, másik része p csőbe jut. Ha az áramot zárjuk, m1 m2 és u szelepek az e e r szolenoidok hatása folytán fölemelkednek, a gáz d lángzón és p1 gyújtólángzón kitódul. Mivel az áram v rúdon. 2 platindróton, p csövön keresztül jut el a szolenoidokhoz, z platindrót izzásba jő és p1 gyújtó-lángzón keresztül tódult gázt meggyújtja; mivel pedig egyidejűleg e e szolenoidok m1 m- szelepet is megnyitották, d gázlángzón keresztül is tódul gáz, mely gyújtóláng által meggyujtatik. Ha az áramkeringést megszüntetjük, s vasmag leesik és az alsó végén alkalmazott u szelep a gyújtólánghoz vezető cső beömlő nyílását elzárja; m aczélmágnes magok pedig megtartván mágnességiiket, c mágnesgyűrűk által fölemelve tartatnak és így az m aczélmaggal kapcsolatos m1 m'2 szelepek nyitva maradnak és a d gázlángzóhoz tovább ömlik gáz, mely a gázlángot táplálja. A gyújtóláng tehát csakis a meggyújtás 1 pillanatában használ el gázt. 2 platindrót,
