9900. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpákkal világító villamos berendezéseken

az is. hogy a lámpaszerkezet bármily alkal- ' mas anyagból állhat. Fönntartva a lámpák működtetésére szolgáló két főtényezőiil a lámpák külön-külön és a csoport együttes szabályozását, a rendszert akként is módosíthatjuk, hogy a potentiál-szabályozót és a harmadik vezetéket elhagyva, a csoport szabályozására külön fojtó tekercseket alkalmazunk, melyeket a lámpák belsejében rendezünk el. és a melyek a szabályozást az áramerősség ingadozásainak hatása alatt végzik. Ezen elrendezés a 6. ábrában van schematikusan bemutatva. Ezen ábrán a szénrudak közelítése egyszerűség kedvéért az x dob segélyével történik, mely a két y és z féksaruval van ellátva; ez utóbbiak mindegyike, egy-egy a illetve b villamdelej hatása alatt áll. A fölső szénrúd 2-el, az alsó 5-vel van jelölve. Szükségesnek tartjuk itt újból hangsúlyozni, hogy ezen elrendezést csupán példaképen, az egyszerűbb magyarázat kedveért mutatjuk be. Tegyük föl. (a mint ezt az ábra is mutatja), hogy az a tekercs akkor engedi meg a szénrudak mozgását, midőn az elektromótorikus erő a lámpa sarkain bizonyos maximumot, pl. 35 Volt ot ér el; a szénrudak tehát nem közeledhetnek egymáshoz mindaddig, míg az áramerősség bizonyos minimumra, pl. 5 7 Ampére-re alá nem szállt, mivel csak ezen pillanatban fogják az áramkörbe bekapcsolt b tekercsek a mozgást egyidejűleg megengedni, és így a szénrudak mindazon lámpákban közeledhetnek, melyekben a mozgást ezen pillanatban egyszersmind az a tekercsek is megengedik. Mihelyt azonban egy vagy több szénpár közeledése, tehát az elektromotorikus erőnek abból következő csökkenése folytán az áramerősség 6 Ampére-re növekszik, a b tekercsek egyidejűleg megakasztják az illető lámpában a szénrudak mozgását, és ezek az elért közelségben maradnak. Látható tehát, hogy a fönt leírt kétféle elrendezés alkalmazásánál lényegében véve ugyanazon eredményt nyerjük, azon különbséggel, hogy az első esetben az elektromotorikus erőnek a csoport sarkain föllépő különbözeteit hasznosítjuk a vezetéktekercsek működtetésére, míg a második esetben az áramerősség különbözetét hasznosítjuk, a mennyiben ezt a fojtó tekercsek műköcfo?tésére használjuk. Hogy a működés biztonságát fokozzuk, ha az elektromotorikus erő a vezetékcsatornákban módosulásoknak lehetne alávetve, és hogy mindenekelőtt kiegyenlítsük a szénrudak egyenlőtlen elégéséből származó áramerősségváltozásokat, czélszerű oly rheostatot alkalmazni, mely az áramerősség hirtelen változásánál önműködőlég oly ellenállást kapcsol be az áramkörbe, hogy a szén túlságos fogyasztásának elejét véve, nagy mértékben hozzájárul a világítás állandóságához. Az ezen czél elérésére szolgáló rheostat egyik foganatosítási alakját a schematikus 7. ábra mutatja. Ezen rheostat, a mint látható. a sorban kapcsolt g Yillamdelejből áll. mely a h fegyverzetnek vonzása által szükség szerint nyitja az i és j kontaktusokat, mi által az áramkörbe a k illetőleg I ellenállási szakaszok bekapcsoltatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés hármasával vagy nagyobb számban sorban kapcsolt ívlámpáknál a szénrudak közelítésére szolgáló szerkezetnek működtetésére, jellemezve az által, hogy ezen czélból úgy az egyes lámpákat, mint az ezeknek soros kapcsolása által képezett egyes csoportjait is külön szabályozó szerkezettel látjuk el, még pedig úgy. hogy az egyes ívlámpák szénrúdjai csak akkor közelíthetők, ha az ezen lámpa állapotában beállott változás nemcsak a saját szabályozó szerkezetére, hanem az egész csoport közös szabályozó szerkezetére is átvitetett. 2. Az 1. alatt jellemzett berendezésnek egyik foganatosítási módja, mely a három vagy több ívlámpából álló csoportnak, egy ezekkel akár mellékkapcsolásba akár lánczolatos kapcsolásba hozható B A potential-szabályozóval való kom-