9884. lajstromszámú szabadalom • Lakat
« - 2 — hessen, a már említett i* i3 il i6 i* akasztékokat alkalmazzuk. Ezen fémrudak, melyek vastagsága a kulcs tollának egyes lépcsőfokai nagyságának megfelelően változik, és melyek az e lemez f peczkeire vannak az egyik végükkel fölhúzva. Az i2 — i* akasztékok k2 —ka kivágásokkal vannak ellátva, melyek a lakat zárt vagy nyitott helyzetében (5. ábra) két egymás mellett fekvő K A'1 hasítékokat képeznek, melyek egymástól az L híd segélyével vannak elválasztva, melyet a kivágásokba nyúló l2 —l6 csapok képeznek. Mint az 5—10. ábrából kitűnik, a berendezés olyan, hogy a lakat akasztékainak egymásra helyezésénél, mi az /' peczek föltolásánál könnyen megtörténhetik, a d tolóka egy m csapja vagy a K. vagy a A'1 liasítékba fekszik, mi az első esetben, ha a C kengyel be van tolva, a kengyel rögzítését vonja maga után, míg ha a csap a K1 liasítékba fogódzik, a tolóka az alsó helyzetét foglalja el, tehát a b1 csapok egymástól távol vannak és a b2 kilincsek a c2 rovátkákból kikapcsolódnak. Hogy az akasztékok a nyugalmi helyzetben fix helyzetet foglaljanak el. az akasztékok n rugókkal vannak fölszerelve, melyek szabad vége a c1 szár vezetékét képező I) falra fekszik. A keletkezett rugó-feszültség az akasztékokon levő o2 —oü bütyköket az e lemez egyik e2 léczének előbb említett «8 lejtős fölületére nyomja, de egyúttal az m csapot és az egyik vagy másik K vagy A1 hasítékban rögzíti. Szükséges tehát, hogy ily eltolódásánál az i2 —i6 akasztékokat oly módon állítsuk be, hogy a k2 k6 kimetszések egy az m csap vastagságának megfelelő szélességű hasítékot (3. ábra) képezzenek, melyben az m csap eltolható. Ezt kísérleti úton oly módon érhetjük el. hogy az akasztékokat a kulcs felé fordult oldalukon úgy. mint az a 3., 5—10. ábrákból kitűnik, a kulcstoll egyes fokainak megfelelően oly módon vágjuk ki, hogy ha az alsó h1 fok az akaszték ds derékszögű kimetszésébe fogódzik, az akasztékokat a kulcs tollának az f csaj) körül való elforgatásával oly módon állítsuk be, hogy a kulcs további forgatásánál a d tolóka további eltolódása lehetséges legyen. Mint az a 4. ábrából kitűnik, a lakatburkolat a lakatfenékbe csavarolt o csavaron szögecselt E födőlap segélyével van elzárva. A d tolókának a zárban való eltolása a következő módon történik. Ha az egyes akasztékokat a kulcstoll fokainak megfelelően az f peczekre fölhúztuk és az E lemezt az o csavaron megerősítettük, a lakatot a C kengyel segélyével az ismert módon az elzárandó szekrény stb. villájába ^kasztjuk. Ekkor az egyik szárat egészen kihúztuk a lakatból, a másik elmozdulását pedig a 1> falban vezetett <• szárba csavart és a falba ütköző p csavar segélyével határoljuk. Tegyük föl. hogy a lakat zárva van, akkor ha a lakatot nyitni kell, a kulcs keresztmetszetének megfelelő kulcslyukon a kulcsot dugjuk be. Ezután a kulcsot az óramutató forgás, irányában forgatjuk. Eme mozgás következménye az, hogy a kulcs fokai az n rúgó ellenállásának legyőzésével az akasztékokat az f csap körül oly módon forgatjuk el, hogy (mint az a 3. ábrán látható) a K Kx kivágásokat kapcsoló hosszanti csatorna keletkezik. A d tolókát a legalsó fok anynyira lefelé tolja, hogy az m csap az alsó keresztirányú liasítékba kerül. Ebben a pillanatban a h1 lépcsőfok a derékszögű ds kimetszést elereszti, az n rúgó működésbe jön és az akasztékok az 5. ábrán látható helyzetet foglalják el, melyben a tolókát eltolni nem lehet. A d tolóka eme lefelé való mozgásánál a b'1 kilincsek a c1 rovátkákból kiemelkednek és a zár nyitva van. Ha a zárt újból zárni óhajtjuk, a C kengyel c szárait egészen a lakatokba toljuk és azután a g csapra húzott kulcsot ellenkező értelemben forgatjuk, mi által az m peczket az alsó hasítékból a fölsőbe toljuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lakat, jellemezve egy a lakat G tokjaiban megerősített e lemez e2 léczei által vezetett d tolóka által, melynek föl-, illetve lefelé való eltolódása a kétkarú.
