9873. lajstromszámú szabadalom • Kétszer meghajlított ernyőbot

Megjelent 1897. évi november lió 24-én. MAGY. fjjfr KIR. SZABADALMI HIVATAL S Z A B A D A LMI L EI RÁ S 987B. szám. VI/b. OSZUÁLY. Kétszer meghajlított ernyőbot. KOIIN JAKAB KERESKEDŐ MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 julius hó 3-ika. Az utóbbi időben oly ernyőbotok váltak ismertekké, melyek segélyével az ernyő középpontját az ernyőt használó egyén középvonalába lehet hozni, a nélkül, hogy az ernyőt a szokásostól eltérően kellene tartani. Az ily ernyőknek azonban az a nagy hátrányuk, hogy az ernyőbot meghajlítása sok fogást igényel és hogy az egyes részeknek a kellő helyzetben való rögzítése nem automatikusan történik. A szóban levő újítások által ezek a hátrányok elkerülhetők. A rajz 1. ábrája az új ernyőbotot meghajlítva, részben metszetben, részben nézetben mutatja be. A 2. ábra az 1—1 vonal szerint vett metszet, a 3. ábra a bot nézete. A 4. és 5. ábra a bot egyes részeinek különböző helyzetét mutatja be. A 6. ábra részletrajz, a 7. ábra a bot összerakott állapotban. Mint a rajzokból világos, a bot alsó a része részben, a fölső b része ellenben teljesen üreges, illetve megfelelő csőből készül. Az a részben egy fölső végén c toldatot viselő d darab csúszik, melynek forgását az e vezetőtoldat gátolja meg. A b középdarab /'-nél villát képez, melynek segélyével az utóbbi a d csúsztatódarab c toldatával csuklós kapcsolatban áll. A b részben egy rugós h akaszték van, mely a g merevítő segélyével csuklósan van a d csúsztatódarabbal kapcsolva, i az ernyőbot fölső része, mely a b középdarabba forgathatóan van ágyalva (3. és 4. ábra), és melynek i1 forgáscsapja k horonnyal van ellátva. Ha az ernyőt nem használjuk, a b rész és az i1

forgáscsap az alsó a részben foglal helyet (7. ábra). Ha már most az ernyőbotot meg kell hajlítani, a botot egyszerűen kihúzzuk, míg a b rész szabaddá nem lesz, mikor az e ütköző határolja ezt az elmozdulást (1. az 5. ábrán eredményes vonallal). Ezután a két b és i részt lehajlítjuk, és az 1., 4. és 5. ábrán a teljesen kihúzott vonallal jelzett helyzetbe visszük. Ebben a rugós h rögzítőrúd, melyet a g merevítők nyomnak előre, és így az l rugót is megfeszítik, a fölső i rész k hornyába fogódzik, mi által ez fogva tartatik. A h rudat ebben a helyzetben egy m csappanórugó rögzíti, mely a b rész egy n üregébe fekszik és az utóbbi automatikus visszacsapódását meggátolja. Ily módon az ernyőbot egyes részei úgy vannak merevítve, hogy még erős szél hatásának is elleutáll hatnak. Ha a botot újból összerakjuk, csak az m rugót kell visszanyomni, ennek megtörténtével a h rögzítőrúd is visszamegy és az egyes részek