9867. lajstromszámú szabadalom • Betűöntő- és szedőgép

— 7 -Kc (29.. 30. ábra), melyek alsó végökkel a korongon, fölső végökkel az e czélra formált fejjel egymáshoz fekszenek, s mindegyik a maga tengelyére Kd úgy van megerősítve, hogy mindegyik külön-külön egyegy bicczenő mozdulatot tehessen e tengely ágyában. Az öt tapintó emeltyű mellett van még egy hatodik Ke emeltyű, a melynek a tapintó alsó része hiányzik és csak a fölső része van meg. Ezen fölső rész neki fekszik a Kf rugó nyomásánál fogva a többiek sorának, azaz azon nyomás, melyet ezen Kf rugó gyakorol ama hatodik emeltyű fejének a többi irányában való fölfekvésénél fogva: a többi öt tapintó-emeltyű fejére is gyalcorlódik, mi által valamennyinek az alsó, tapintó vége rányomatik a korong kerületére. Az öt tapintóemeltyűnek az alsó. tapintó vé^ei a korong kerületének egyik osztályábarPkiemelkedő Ka gyűrűnek csak egyik oldalán vannak rendes állásukban. A mint a korong a gép főtengelyével együtt a nyíl irányában forog, a tapintók a Kg bevájások fölé kerülnek. Ha a korongon egy helyt öt bevájás volna egymás után, akkor az öt tapintó emeltyű azon a helyen a bevájásokba bezökkeime és egy kis bicczenést végezne, a melynek a hatodik Ke emeltyű is engedne a Kf rúgó által gyakorolt nyomásnál fogva, és ezen Ke emeltyű folytatását képező közvetítő alkatrészek Ki Ki átteszik a bicczenő mozgást a Kx kalapácshoz is, és ez egy kis ütést végez az alatta lévő Ej horogra, (azt kikapcsolja). A mint azonban (a 33. ábrából) kitűnik, öt bevájás nincs sehol sem egymás után. Ha pedig az öt tapintó közül csak egy is föl van tartóztatva, a korong teli kerülete által abban, hogy alá zökkenjen, akkor ez az egy már föltartóztatja a Kf rúgó nyomását és a hatodik Ke emeltyű nem biczczenhet előre. Tehát a bicczenés mindig csak akkor történhet, ha mind az öt emeltyű tapintó vége egy-egy bevájás alá kerül. A korong forgásának 31 különböző olyan pillanata van meghatározva, mikor mind az öt emeltyű bezökkenhet egy-egy bevájásba. És pedig az által, hogy az egymásnak fekvő öt tapintó közül egyik vagy másik, vagy az arithmefikus kombinácziójuk szerint több, átkerülhet a korong kerületének másik osztályába, a Ka gyűrű túlsó oldalára, míg a többi az eredeti járatban marad. Hogy a tapintók átkerülhessenek egyik járatból a másikba, azért mindegyik tapintónak a tengelye (Kd 29—32. ábra) eltolhatólag van beágyalva a két oldalt tartó Kh Kj falába. Illetőleg, ha a tengelyt Kd-nél nyomás éri. úgy a tengely e nyomásnak enged, eltolható és vele együtt a rajta levő tapintó emeltyű is. Iís pedig, a mint a rajzból kitűnik, a két járatot, osztályt elválasztó gyűrű Ka egy helyt meg van szakítva (30. és 33. ábra), ott Kb-né\ áttolhatok a tapintók, egyikök vagy másikuk a másik járatba, lg}' most a szerint, a mint az öt tapintó különbözően kombinálva a Ka gyűrűn innen is túl is van elhelyezve és alattok végig fut a kombinácziós korong az ő bevájásaival, a szerint talál a körforgás egyik vagy másik pillanatában egy-egy esetet, midőn mind az öt tapintó, innen is túl is a Ka gyűrűn, egyszerre a bevájásokra talál és beeshetik. A korongnak lefejtett kerületét (33. ábra) megfigyelve kitűnik, hogy az öt emeltyűnek mindenfélekép kombinált váltakozó helyzetének megfelelően találkozik a forgás alatt egy más-más pontja a kerületnek, midőn mind az A emeltyű alá bevájás kerül, illetve, hogy mindenik kombináczió szerint a forgás valamely határozott pillanatában esik. mind az öt emeltyűnek egy együttes zökkenése. így a korong forgásának külömböző pillanataiban a tapintó emeltyűk kombinált állása szerint eshetik egy-egy zökkenése a Ke emeltyűnek, s ez által a Kx Kg kalapácsnak is egy-egy ütése. Az ütés pillanatának szoros összefüggése azzal, hogy akkor, midőn az ütés történt, melyik matrixkarika halad a kalapács alatt, állapítsa meg határozottan, hogy melyik matrixkarikának kell kiugrani és működés alá kerülni. Azt. hogy a tapintó emeltyűk milyen kombinácziók szerinti változatokban helyezkedjenek el a K korong Ka gyűrűjének egyik és másik oldalán is, illetve hogy mely tapintók tolassanak Ka-nál a tengelyre gya-