9770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta vasnak és acetylen gyártására használható salaknak izzón folyó érczekből elektrolizis útján való előállítására
- ú -ily módon előállított nyers anyag még mindig tisztább, mint a nagy olvasztókból származó, azt mégis utólag finomításnak kell alávetni. Hogy tiszta vasból álló ingótokat állíthassunk elő, a fémhez kellő mennyiségű meszet és szenet — legczélszerűbben kokszot — adunk. A mész hozzáadása által könnyebben olvadó salak keletkezik, mely az áramot sokkal tökéletesebben vezeti, mi a művelet gazdaságos és szabályos kivitelére lényeges föltétel. De evvel a mész hozzáadásának jelentősége kimerítve nincs. Ugyanis a vas mindig old bizonyos mennyiségű szenet és siliciumot, mely a mész redukálásából származó calciummal igen könnyen egyesül, úgy hogy végterményül tiszta fémet, calciuiücarbidot és siliciumcarbidot nyerünk, mely utóbbit az érczeket kisérő nem illanó anyagok fertőzik. Ha az érez mangant tartalmaz, mangancarbid is keletkezik, ha titánt, akkor titansilicid keletkezik. Az így keletkezett salak, ha azt vizzel hozzuk érintkezésbe, acetylent fejleszt, mely világításra használható. Ha a használt érez ferri-ferrooxyd, melyet csak kovasav és agyag fertőz, mely esetben a kén, phosphor stb.-től eltekintünk, minthogy ezeket az elektrolyzis közben teljesen eltávolítjuk, és ha ezt a salakot sósavval savanyított vízben föloldjuk, acetylen fejlődik, míg a hátramaradt siliciumcarbid vagy carborundum csiszoló anyag gyanánt használható. Annak megfelelően, hogy mennyi acetylent akarunk fejleszteni, a szén és mész menynyiségét tág határok között lehet változtatni. Ha sok calciumcarbidot kell előállítani, akkor a mész fölösleg igen nagy lehet. Ha azonban a calciumcarbidot csak mellékesnek tekintjük és főleg tiszta vasat akarunk előállítani, akkor csak annyi meszet adunk az érezhez, hogy a kovasav bisilicatot képezzen, mely azután megolvad és a következőben jelzendő reakeziók szerint alakúi át. A használandó mész minimumát a 2Si02 Ca0 képlet ad ja meg. tehát közel egy rész meszet kell két rész kovasavra venni. A gyakorlatban ezeket a határokat igen gyakran túllépjük. A használandó szénmennyiséget a következő egyenletek adják meg: Si02 -f 3C = SiC-f 2CO CaO + 3C = CaC2 + CO A gyakorlatban a koksz összes súlyának az érezben levő kovasav és a hozzáadott mész súlyával kell egyenlőnek lenni. Hogy az elmondandókat világosabbá tegyük, a gyártásnál használt kemenczét, mely a művelet ellenőrzését is lehetővé teszi, ismertetjük. Ez a kemencze többszörös kemenczének nevezhető. Lényegében derékszögű négyszög keresztmetszetű falazatból áll, melyben függélyes irányban egy V kerék által működtetett P lemez mozdul el. Ezen a lemezen izzó szén van alkalmazva. A lemez emelésére és sülyesztésére szolgáló készülék bővebb leírása fölösleges, a csatolt rajz ebben a tekintetben elég fölvilágosítást ad. A kemenczének három FFF kamarája van, melyekben egy-egy pár, a vízszinteshez 25° alatt hajló szénrúd van. A szenek minimális átmérője — minthogy minden szénpáron 2000 —2500 A. áram megy át — 180 mm., mikor az áramsűrűség 008—01 A. pro mm2 . A három fűtő szénpárt akkor három egymástól független áram táplálja. Ezt oly módon érjük el, hogy a széncsúcsokat egy gép fegyverzetével kapcsoljuk, oly módon, hogy a fegyverzetet több egymástól független áramkörre osztjuk, a gépet megfelelő számú kollektorral látjuk el. Ha ily gépünk nincs, minthogy egyetlen áramkörbe több lámpát párhúzamosan kapcsolni nem leliet. mind a három szénpárt lánczolatosan kapcsoljuk, hogy az esetleg föllépő zavarok káros hatását megszüntessük. A munkás, a ki a kemenczét kezeli, a szeneket az r kézi kerekek segélyével állítja be, mely kerekek egy könnyen érthető és a rajzból is világos csavar készülék se| gélyével működtetik a szenet. A munkás a