9715. lajstromszámú szabadalom • Újítások többszörös telefonrendszereken
— 2 — Nyilvánvaló, hogy mindaddig, míg az m, m1 kontaktuskarok 1, illetőleg 11 lapon vannak, aL beszélő-állomáson a val beszélni lehet és ezen állomásokon, a más állomásokon beszélt dolgokat nem hallhatjuk. Mivel a két állomás csak közvetve van egymással összekötve, két ilyen állomás közt az állandó beszélgetés nem lehetséges, midőn í», m1 kontaktuskarok folytonosan mozgattatnak. Kísérletek útján a következőket találtuk : 1. hogy a vezeték megszakítása és ismét összeköttetése a beszélgetést Wtgkevésbbé sem zavarja, ha a megszakítás és összeköttetés közti időtartam nem több mint 1/100 másodpercz; 2. hogy a mozgatható kontaktuskar az egyik lapról a másikra való átmenetele alkalmával zajt nem okoz; 3. hogy a vezetendő hang erőssége lassanként kisebbedik, ha az egyidejűleg öszszekötött beszélő-állomások száma növekedik és hogy a jelenleg használatban levő . telefon- és mikrofonoknál a legnagyobb könnyűséggel legalább 5 állomáson beszélhetnek egyidejűleg. Hogy a többszörös telefonrendszernél mindezeket fölhasználhatjuk, kísérletek által megállapíttatott. Első sorban kell, hogy kommutátorral rendelkezzünk, mely a 2. ábrában vázolt mód szerint működjék; azután czélunk nagytávolságban elhelyezett ily készülékeknél a szinkronizmust elérni, mely készülékeket oly kettős vezetékkel kapcsoljuk össze, mely az A, A1 központi állomásokat is öszszeköti. Mivel sokkal egyszerűbb két nagy sebes• ségű testet szinkron forgatni, mint két kontaktust szikrou ide-oda mozgatni, a kommutátorokat a 3. ábrában föltüntetett berendezéssel látjuk el. P PL állványon elhelyezett u tengelyre hat gyűrűt 1, 2, 3 ... 6 ékelünk, (föltéve, hogy n = 6) és ugyanezen tengelyre hat egyenlő szélességű rúddal ellátott C kollektort helyezünk (3. ábra.) A gyűrűket egymástól és » tengelytől elszigeteljük és mindegyiket egy kollektorrúddal összekapcsoljuk. Mindegyik gyűrűvel egy-egy szilárdan álló kefe g1 g2 ... g* érintkezik; ezen kefék alsó végei elszigetelt p p laphoz vannak kapcsolva. A beszélő-állomásokról jövő drótokat ezen kefékkel összekötjük, melyek a 2. ábrában vázolt kommutátor-lapokat helyettesítik. A C kollektorral csak egy F kefe érintkezik, melynek egyik végét X, Y (2. ábra) vezetékkel állandóan összekötjük. A mint M, u tengelyt forgatjuk, a g1 . g2 . . . ge kefékkel összekötött drótok egyenként és egyik a másik után A", Y vezetékhez kapcsolódik. Így ugyanazon eredményt érjük el, mint a 2. ábránál. Hogy a kommutátort forgathassuk, u tengelyre a K egyenáramú mótor fegyverzetét ékeljük, mely h kollektorral (3. és 4. ábra) és ff ö kefékkel bír. Ezen motort valamely tetszőleges forrásból jövő árammal hajtjuk. E készülék tengelyén még két B\ B2 gyűrű van, melyekkel i\ i2 kefék érintkeznek. A gyűrűket h kollektornak két szemközt fekvő rúdjával kötjük össze, úgy hogy az i1 , i2 kefékhez kapcsolt vezetékeken váltakozó áram menjen át. Ezen váltakozó áram czélja az A és A1 központi állomások motorjainak szinkron forgását biztosítani. A föntebbiek szerint a kommutátor annyi rúddal bír, a hány egyidejű összekapcsolást akarunk létesíteni. Általában azonban előnyösebb a kollektorrúdak ezen számát tetszőleges q számmal szorozni és az 5. ábrában vázolt elrendezést alkalmazni. Legyen n az egyidejűleg előállítandó kapcsolások száma, úgy a C kommutátor n = q rúddal kell hogy bírjon, mint az a rendes kollektoroknál előfordul. Az egymástól egyenlő távolságban levő q számú kollekíorrudakat egymással és a tengelyen levő n számú gyűrűk egyikével összekapcsoljuk, mely gyűrűk a beszélőállomásokhoz vezető drótokkal, szilárdan álló kefék által, állandóan összekapcsoltatnak.
