9511. lajstromszámú szabadalom • Mártógép

Megjelent 1897. évi október hó 19-ón. MAGY. SZABADALMI lvllt. HIVATAL SZABADALMI LEIRA8 9511. szám. II/g. OSZTÁLY. Mártógép. *B. BENEDICK GŐZGYÚJTÓ GYÁRI CZÉG ALBERSWEILERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 márczius 21-ike. Az új gép a mártó keretbe befogott gyujtófácskáknak a gyújtóanyagba való beindítására szolgál, a fejek készítése czéljából. Ezen műveletet eddig vagy kézzel végezték akképen; hogy a mártólapra egy réteg gyújtóanyagot raktak és kézzel egymásután három egészen öt mártókeretet behelyeztek, mire újabb gyújtóanyagot kellett reávinni. Ezen eljárás, a mellett, hogy nagyon körülményes és hosszú időt vesz igénybe^ m ég azzal a hátránnyal is bírt, hogy gyújtóanyag-pazarlással járt, mert a gyorsaság érdekében több bemártáshoz egy rávitel alkalmazása volt szükséges, és ez okozta) hogy az első gyújtók mélyebben bemártatnak és ennélfogva fölösleges módon nagy fejeket kapnak, és csak az utolsó mártás jár azon legkisebb mártási mélységgel és gyújtóanyag elhasználással, mely valamennyi gyújtónál kívánatos. Azonkívül a lapnak minden megmártás után való megtisztítása a ráhulló fácskáktól és szálkáktól sok időt vesz igénybe és gyújtóanyag-pazarlással jár. Hígfolyós gyújtóanyagoknál a mártókereteket a mártóhengerek fölött elvezették, melyek hasonlóan, mint a nyomógépek festékhengerei a gyújtófáeskáknak gyújtóanyagot adtak át. Ezek azonban nem alkalmazhatók sűrűn és nyúlósan folyós gyújtóanyagoknál és a gummihengerek gyors rongálása folytán csakhamar hiányosan működnek. A megmártás mindkét neménél a mártókeretek meggörbülése bajokat okozott, mert azok a gyújtófácskák, melyek a meggörbült részekben oda voltak szorulva, nem léptek be a gyújtóanyagba. Az új gép részei: a mártólap, az ezt körűivevő csatorna, a fölötte levő sajtolólap, a rávivő és lesimítókés és a mártókeret tartó, mely részek együtt működnek. A gép készíthető egyszerű- vagy kettős működésűre. A következőkben csak a kettős működésű szerkezetet fogjuk leírni, mert ez az egyszerű működésűt minden tekintetben fölülmúlja. Minden esetben alkalmazva a rávivőkés és a lesimító-kés, melyek a mártóanyaggal töltött csatornából ferde síkokon fölmennek a mártólapra. Az előre menő lesimító-kés eltolja a mártólapról az előbbi megmártástól visszamaradt gyújtóanyagot, míg a rávivőkés egyenletes vastagságú új réteget terít ki. Ezen réteg fölött halad a mártókeret, melyet egy szán egyik vagy másik végén rugalmasan hord. A sajtolólap leszorítja a keretet és egy perczig benne hagyja az anyagban, hogy a gyújtófáeskáknak idejük legyen a gyújtóanyag fölvételére.