9444. lajstromszámú szabadalom • Újítások veloczipédeken
— 2 — a 3. ábrából látszik. A P1 tokok P3 golyócsapágyakkal és P3 hajtókilincsekkel vannak ellátva (3. ábra), melyek a C tengely F rázókerekeibe kapaszkodnak és rúgók által ezen érintkezésben megtartatnak. AzAT lánczoknak kellő hosszal kell bírniok és nyugalmi helyzetükben a P dob körül vannak csavarva, úgy hogy a veloczipédező a B lábítóknak rögtön a legnagyobb emelkedést adhatja, ha szükséges. A PL tokok reácsavart P4 csapágycsavarokkal vannak ellátva, a melyek, ha reá vannak csavarva, a golyópályát alkotják. A P1 tokokat és ezekkel együtt a P2 kilincseket előremozgásuk után a Q tekercsrúgók nyugalmi helyzetükbe vezetik vissza ; ezen rúgók mindegyikének egyik vége a P1 tokban levő P1 csapágycsészéhez, míg másik végük a P6 rugóházhoz van erősítve, mely csavar révén van az E keretre erősítve, úgy hogy az előre emelkedés véghezvitelénél a Q rúgók feszíttetnek és képesek a P1 tokokat visszaforgatni, ha a lábak emeltetnek. A P1 tokok F zárókerekeinek és csapágyainak elrendezése olyan, hogy a csapágyak beállíthatók, hogy pontosan czentrálisan fussanak, mielőtt a zárókereket a C tengelyre csavarnók. A P1 tokok végei, melyek a P dobokkal vannak fölszerelve, karimákat hordanak, melyeknek mindegyike, mint a 4. ábrából látszik, sugárirányú P6 hasadékokkal bír, melyekbe az Ii keresztpeczkek helyeztetnek, s ezeknek külső végei a külső karimákon keresztülmennek és spirálalakú s vájatokba kapaszkodnak, melyek állítható S1 leniezek belső fölületein vannak alkalmazva, és pedig az R peczkek külső végén levő r fogak vagy toldalékok révén. Ez által elérjük, hogy a szerkezet állandó nagy vagy kisebb áttételre állítható be. Az S1 lemezeket T csavartokok tartják meg helyzetükben, melyek egyszersmind a Pl golyós csapágy-gyűrűk nyomó tokjai gyanánt is szolgálnak. A 4. ábrában föltüntetett R peezkekből körülbelül 12-t kellene alkalmazni és ezeknek lazán kell az S1 és P3 lemezek sugárirányú hasadékaiba illeszkedniük és az S1 lemezből vagy karimából éppen kinyúlniok. AzS1 karimán kívül szorosan ennek föliiletére simuló harmadik S karima van elrendezve, mely a zárókeréktokban forog; az S karimába spirálalakú s vájat van bemetszve és ez a vájat az R peczkek külső végén levő S3 fogazatba kapaszkodik. Ha tehát ezen harmadik S karimát egyik irányban forgatjuk, akkor az összes R rudak a középpont felé mozgattatnak és a dob kerülete ennek folytán kisebbedik. Ha az S karimát az ellenkező irányban forgatjuk, az R rudak mindnyájan távolodnak a középponttól és a dob kerülete nagyobbodik. Ezen doh hatásmódja nagyon hasonló valamely önmagát központosító esztergapad bélés működéséhez. A 3. ábrában föltüntetett módosított berendezésnél a szalagot X láncz helyettesíti és a hajtódobot egy spirális vagy csiga alkotja, melynek legvékonyabb része a közép felé fekszik és mely külső vége felé mindinkább bővül, úgy hogy az áttétel az emelkedés folyamata alatt folyton növekszik. A kónikus dobra a spirálalakú X1 vezetőkarima van forrasztva, mely megakadályozza az X láncz tekeriileteinek födését. A ferde X2 rudak a dob karimáin mennek keresztül és külső végükön lerézselt fölületekkel bírnak, melyekre az X3 csavarnak feje gyakorol hatást és a dob fölületét nagyobbítja vagy kisebbíti és ez által az áttételt csökkenti vagy növeli. Ez lehetővé teszi az olyan beállítást, hogy az emelkedés minden része alatt a kívánt p áttételt nyerjük. Az egész ily módon olyan gépet alkot, melynél gyakorlati szempontból a láb által végzett egész munkát a fölfüggesztett lábítók, a zárókerék- és a zárókilincs-szerkezet és az ellenrúgók, melyek a lábítókat ismét nyugalmi helyzetükbe vezetik vissza, a hajtókerékre viszik át. Az 1 A. ábrán oldalnézetben és fölülnézetben föltüntetett elrendezésnél a Q rúgó egyik Ql végével a g1 támasztékra és másik Q3 végével az üres Q3 orsóra van erősítve, mely a g csapon lazán ül. A hajlított g2 kar a Qs orsóval egy darabot alkot és gl nél a g3 szalag vagy zsinór egyik végével van összekötve, melynek másik vége az X1 dobra van tekerve. Ezen elrendezés foly-
