9431. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági zár
- 11 ját megkapni, különösen oldalt elhelyezett pályánál, azon kettős akadály miatt, mert 1. a kulcsot (45. ábra) nem lehet direkt betolni a saruba, ha már a saru az ürege végpontjára érkezett, mivel a direkt betolást az </5 nyílásellenző, az as nyelv és a zx vezeték meg nem engedik; ha pedig a viasszal töltött kulcsot rendes módon teszszük a saruba és fordítjuk, akkor az f\ pálya 1 pontján a b3 tűzők oly mély lyukakat tűznének a viaszba, hogy a pálya végpontján a tűzők kombinácziója által előidézett kisebb lyukak a nagy lyukakban eltűnnének. Sőt ha még azt is megtehetnénk, hogy a pálya végpontján a viaszkot a kulcsszár hevítése által megolvaszthatnánk úgy, hogy az a kulcsból ki ne folyjék s így a viasz kihűlése után a kombinácziót fölvehetné: még ekkor sem kaphatnánk, meg a levett kombiuácziót, mert midőn a kulcsot visszafelé fordítva az /i pálya 1 pontjához érnénk (44. ábra), a b3 tűzők kombinácziójának kis lyukait a nagy lyukak nyomtalanul eltüntetnék. Végül ha az I. részben leírt kulcsban (5. ábra) a qx rx gátlós csalókákat egy fémhüvellyel vennénk körül, a mint az a 13. ábra 4 csalókáján látható, akkor előállana a hüvelyes gátlójú kulcs. Ezen kulcs k2 és k3 szakállainak keresztmetszetét a 4-8. ábra mutatja, melyben az rx gátló és qx csalóka a h2 hüvely által van körülvéve. A h2 hüvely előnye abban áll, hogy a hüvely két darabból áll és a fölső s alsó hüvely érintkezési síkja nem esik egybe a gátló és csalóka érintkezési síkjával: ennélfogva a hüvely a gátlós csalókának szilárd vezetékül szolgál, s így midőn a gátlós csalókák annyira föltolatnak, hogy érintkezési síkjuk a k3 és k2 szakálak érintkezési síkjába jut, akkor a két szakái nem lesz szabaddá, hanem a h2 hüvely által még mindég kötve tartatik. Ha pedig a h2 hüvely mozgattatik, akkor meg a gátlós csalóka szolgál vezetékül. s így ha a hüvelyek érintkezési síkja a k3 és k2 szakálak érintkezési síkjába jut, a szakálak az i\ gátló által még mindig kötve tartatnak. Tehát a k3 és k2 szakálak szabaddá tétele csak akkor következik be, ha úgy a h2 hüvelyek, mint a csalókás gátlók érintkezési síkjai egyszerre jutnak a szakálak érintkezési síkjába, a mint az az 50. ábrában látható. A h2 hüvelyek föltolhatása czéljából az n tűzőfogak (49. ábra) az r„ ötlőemeltyűvel vannak ellátva, melynek két karja olyan szög alatt van meghajtva, hogy az n tűzőfognak a A-g szakálba jutása előtt az re ötlőemeltyü alsó karja kiáll az n tűzőfogból (47. ábra), s midőn ez a k3 szakálba bedugatik, akkor a szakái szűk lyukának fala által, az s tengely körül forgatható r6 ötlőemeltyű alsó karja az n tűzőfogba benyomatik, mire a másik fölső karja pedig az n tűzőfogból kiötlik, s akkor az ötlő a ka hüvelyt, az n tűzőfog pedig a gátlós csalókákat éppen annyira fölnyomja, hogy mindkettő érintkezési síkja pontosan a szakálak érintkezési síkjába jut (50. ábra), mi által a két szakái szabaddá lesz. Ha pedig az n tűzőfogak a k3 szakálból kihúzatnak, akkor az ötlők fölső karjai az n tűzőfogakba beötlenek, alsó karjai pedig kiötlenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Az a zártokban (19. ábra) legfölül elhelyezett b henger (23., 24., 25. ábra) jellemezve alsó lapján lévő ü üx w2 vájatok által, melyek arra szolgálnak, hogy a b henger csak akkor legyen tovább fordítható, ha a v gátlók % peczkei az x billentyű által az u2 vájatba tűzetnek; jellemezve továbbá az l kulcslyukban lévő u nyíiásellenző által, s végül a kétszakálú kulcsnál a ráerősített w saru és az ebben lévő b3 mozgó tűzőfogak által. 2. Az a zártokban (19. ábra) a b henger alatt elrendezett c henger (20., 27.,_ 28., 29., 30. ábra), jellemezve a benne elhelyezett v gátlók által, melyeknek r± peczkei a b henger fordításakor a H2 ütközőbe ütköznek és a b henger továbbfordulását megakadályozzák, továbbá az o3 vájat által, mely az y billentyűtok
