9418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a veszélyes bányagázok hatásának megakadályozására

- 2 kásosan elrendezett nyílásokat és ezek helyett rekeszeket vagy légföltartóztatókat alkalmazzunk. 2. Az ekként a bányába zárt levegő nyomását úgy szabályozzuk, hogy az a kívánt czél elérésére eléggé nagy legyen. A találmány alapeszméje az, hogy ha a bányákban mesterséges úton elég nagy légnyomást tartunk fönn, akkor az ártalmas gázok és az ásványi por megakadályoztatnak abban, hogy a bánya talaját, ereit és hasadékait elhagyják, úgy hogy a bánya levegője egészséges marad. Ha az ártalmas gázoknak bizonyos menynyisége, mely a bánya egyes pontjain túlnagy nyomás alatt van fölhalmozva vagy egyébként visszatartva, hirtelenül és váratlanúl kiszabadúl, úgy a bányában lévő levegővel ugyan meg fog keveredni, de mivel ezen keverék az egész bányát kitöltő levegőnek csak csekély részét képezi és mivel hatásos mellőztetésről okvetlenül gondoskodunk, ezen körülmény nem akadályozza meg az eljárásnak a közönséges bányaművekben való alkalmazását. A találmány lényegének megértése czéljából tegyük föl, hogy a szóban forgó eljárást valamely jóval a tenger szintje fölött fekvő alluviális aranybányában alkalmazzuk, melynek legbelső aknájába légsűrítő- vagy hajtógép gyanánt működő Root-féle fúvó megszakítás nélkül fújtat be nagy térfogatmennyiségű levegőt, melynek hűtő és tisztító hatása daczára is, az említett bánya levegőjét időnként nem találjuk belélegezhetőnek vagy alkalmasnak arra, hogy a lámpák benne éghessenek. Ez akkor áll be, ha a barometer higanyoszlopának magassága a talajból kiáramló gázok nagy menynyisége következtében 733 mm-re vagy még mélyebbre száll alá. A tapasztalat azt mutatta, hogy a hőmérséklet és az ártalmas gázkiáramlás növekszik, midőn a barometer alábbszáll, habár bizonyos esetekben növekszik, míg a barometerállás állandó. Ily bányában a jelen találmány alkalmazása következtében a légnyomás 746 mm-re emelkedvén, a lámpák égve maradtak, úgy hogy a munkás dolgozhatott; de kitűnt az is, hogy kényelmesebb munka biztosítása czéljából a légnyomást, tekintet nélkül a külső légköri nyomásra, 753 mm-re is növelhetjük. A jelen találmány tárgyát képező eljárás gyakorlati foganatosítása czéljából a bánya belsejét rekeszek alkalmazása által egy vagy több zárt kamrára osztjuk, melyekbe folytonosan levegőt szivattyúzunk vagy szorítunk be. Az ekként bevezetett levegő különös körülmények kivételével nem tódulhat ki a szokásos aknanyílásokon, és ekkor is csak a következőkben jelzendő úton. így pl. a munkások ki- és bejárásakor, anyagnak vagy efféléknek ki- vagy behordásakor a rekeszfalak ajtói megnyittatnak, úgy hogy a nyomás alatt álló levegőnek egy része kitódul; ezen ajtók azonban nem az egyedüli nyílások, melyeken a levegő kitódulhat. Ha a bányának bezárt részébe folytonosan levegőt szorítunk be, akkor az ezen bányarész belsejében uralkodó nyomást fokozatosan nagyobbá tehetjük azon nyomásnál, melynél a levegőt az ártalmas gázok jelenléte folytán egészségtelennek találtuk és a nyomást annyira fokozhatjuk, hogy a levegő kívánt tisztaságának elérésére, az említett gázok a talajban visszatartatnak. Azt lehetne hinni, hogy a nyomásnak ekként való fokozatos gyarapítása által az oly naggyá lesz, hogy a munkát nehézzé vagy kényelmetlenné teszi, ez azonban nincsen így, mivel rendes körülmények között a nyomás ennyire nem emelkedik és semmiféle hátrány nem származhatik, ha kellő figyelemmel vagyunk arra, hogy a bevezetett sűrített levegő mennyisége ne legyen túlságosan nagy. Ha a nyomás bizonyos (a bánya természete és az időjárási viszonyoktól függő) fokot elért, de még messze attól, mely a munkásra nézve hátrányos lehetne, akkor a fölös levegőt egy cső segélyével elvezetjük, mely önműködő biztonsági szeleppel van ellátva, mely úgy állítható be, hogy a kívánt nyomásnál kinyíljék. A jelen találmány szerint tehát a nyomást nem növeljük néhány athmosphaerára és korántsem alkalmazunk oly rekeszfalakat, melyek 1 nem likacsosak, úgy hogy a munkás tetsző-