9380. lajstromszámú szabadalom • Eső fék
- á -Ennek segélyével rögzíthető az esőfék az S kötél tetszés szerinti helyén. A C emeltyű szintén két egyenlő és egymással párhuzamos bádogdarabból áll, ezek a c1 fékező csapszöggel (2. ábra) és így az a a csappal és b b exczenterrel és továbbá a cs fékező csapszöggel, a c* ütközőszöggel és a c2 tengellyel szilárdan vannak összekötve. A cs tengelyen egy csiga van alkalmazva, melyre az s kötél egyik vége van erősítve. A h horog, mely csavarorsós végével az a2 traverzen van keresztül dugva és csavarva, forgó kapcsolást létesít az A emeltyű és az F rúgó közt, a h1 horog pedig a B emeltyű és az F rúgó közt. Az emeltyűkapcsolás a1 a* b1 , b2 , b\ bl , c2 , c®, ci és c6 -ben csavarok, szögecsek vagy rögzíthető kapcsok segélyével létesíthető. Az esőfék kezelése és működési módja. A féket akkép kell megfogni, hogy egyik ujjunkat az o fülbe dugván, a C emeltyűt kezünkkel az A emeltyű fölső részéhez közelebb hozzuk (1. ábra), a v emeltyű alsó végét pedig a cl ütközőszöghez nyomjuk E pillanatban az f rúgó enged, a v emeltyű fölső vége pedig a í>2 fékező csapszögtől eltávolodik. Erre az S kötél egyik végét a p lemez nyílásán 6a , v, c1 , es , b1 és a1 közt húzzuk keresztül, miután az S kötél az sőfék jelen állásában, az említett alkatrészek közt szabadon mehet át. Ezután a készüléket az 8 kötél megválasztott helyén kezünkből elbocsátjuk, minek folytán a v emeltyű ismét működhetik, a már keresztül fűzött kötelet megszorítja, és ilykép rögzíti az esőféket. Miután S kúszókötél gyanánt használandó, annak megfelelő hosszúnak kell lennie, hogy rajta a kellő magasságból a földre le lehessen bocsátkozni. A rövid s kötél a derék körűi, körülbelül a karok alatt akkép erősítendő övhöz, hogy az esőféket szükség esetén kezelni lehessen. Az S kötél egyik végét ablakhoz, gerendához, horoghoz, stb. kötjük, másik vége pedig szabadon lóg alá. Miután az esőféket az S kötél tetszés szerinti pontján lehet rögzíteni, ennélfogva pl. a tűzoltó, palafödő, stb. munkálkodásban nem leend gátolva. Ha már most az esőfékkel fölszerelt valamely munkás lebukása közben az s kötelet, illetőleg a C emeltyűt meghúzza, utóbbi az a a csap körűi addig fordúl lefelé (3. ábra), míg cG nyujtványával az a3 ütközőszögbe ütközik, mi közben a G emeltyű, illetőleg c1 tengelyén levő b b külpontos korongnak az a a csap körűi körívben lefelé kell mozognia és egyúttal a b b külpontos korong körül forgatható B emeltyűnek csaknem függélyes irányban lefelé való eltolódását is eszközli. Ennek következtében az a2 és i5 pontok egymástóli távolsága növekedik, illetőleg az F rúgó feszülni fog. Az F rúgó az a2 és b6 emeltyűvégeket s ennélfogva az ellenirányban fekvő a1 és b1 emeltyűvégeket igyekszik egymáshoz közelebb hozni, minek következtében a féken keresztülmenő S kötél az utóbb említett pontok közt erős súrlódást fog szenvedni. A C emeltyű lefelé való mozgása következtében annak c8 fékezőcsapszöge a 3. ábrában föltűntetett állásba, azaz a1 és c1 közé kerül, mi azt eredményezi, hogy az S kötél hurkot képez. Az a1 , b1 , c8 , c1 , i2 és v közt keletkező súrlódás az s kötélen lógó férfi súlyát csaknem kétszeresen fölülmúlja, úgy hogy az esőfék e súrlódással teszi meg lefelé az út bizonyos részét és végre az S kötélen függve marad. Ekkor a lekúszó egyén ujját az o fülbe dugván, az A emeltyűt lefelé húzza. Ez által a c2 és o pontok egymás közti távolsága csökken, mivel az esőfék jobban vízszintes állásba kerül, illetőleg a fékező csapszögek részben az 1. ábra szerinti eredeti helyzetükbe tolódnak vissza. Ez által az S kötélhurok egyenesebb vonalú lesz, minek következtében a kötél súrlódása lényegesen csökken és ennélfogva az illető egyén csendesen lebocsátkozhatik. Ha valamely okból (pl. a kötél csomós volta, vagy a dörzsalkatrészek tisztátlansága, stb. folytán) az S kötél a féken való átmenete közben váratlan nagy ellenállásba ütköznék, akkor a b2 fékező csapszög azonnal balfelé (3. ábra), illetőleg a b1 az ellenkező irány felé terelődik kissé el, miáltal
