9317. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lövegeken
— 8 — folyni, midőn ez emelkedni akar. A folyadék egyedül p7 csatornán át, mely a dugattyúkerületen és a henger belső fölűlete között vau, mehet a dugattyú alá. A forgattyúkar kiakasztása tehát mindaddig visszatartatik, míg a dugattyú fölötti térből a dugattyú alá elegendő folyadék ömlött arra, hogy a dugattyú fölemelkedve, w2 orr a forgattyúkaron levő O4 akaszték pályájától eltérhessen. A P henger forgatása által annak tágabb része a dugattyúhoz közelebb vagy távolabb tolható, úgy hogy a dugattyú fölemelkedése alatt hosszabb vagy rövidebb idő múlik el, míg a dugattyú a nagyobb átmérőjű hengerrészbe lép, és míg tehát a folyadék is könnyebben átömölhetnék a dugattyú fölötti térből a dugattyú alá. P8 állítócsavar arra szolgál, hogy a P1 hüvelyt beállított helyzetében a hengerre szorítsa. Azáltal, hogy a hengert csak részben töltjük meg vízzel, a jelen készüléket arra lehet használni, hogy a forgattyúkart mozgásában aránylag csekély időig korlátozzuk. A 31. és 32. ábrákban az ígazító készülék egy másik módosított berendezése van föltüntetve, mely által a föltartóztatás időközei még jobban kiterjeszthetők. Ezen módosításnál a kilincs egy függélyes mozgatható q fogasrúddal van csuklószerűen összekötve, mely a q2 tengelyen lazán ülő q1 fogaskerékbe kapaszkodik; a tengely továbbá még a rajta fölékelt qs fogaskereket viseli, belefogódzván a qR tengelyen levő q1 fogaskerékbe, mely tengely egyik végén a qe szabályozó-kerék ül. q7 az orsó, és qa a kilincsek, melyek a szabályozó - kerék fogaiba kapaszkodnak, s annak sebességét szabályozzák. A q1 fogaskerék egy rúgós q9 kilinccsel bír, mely a q3 tengelyen fölékelt q10 kilincskerékbe fogódzik. Ez utóbbi úgy van elrendezve, hogy az n3 nyúlványra a forgattyú-karon lévő O1 akaszték által gyakorolt ütés következtében lemenő q fogasrúd a q1 kereket oly irányban forgatja, hogy a záró horog szabadon átmehessen a kilincs kerék fogai fölött a <?2 tengely forgatása nélkül, de úgy, hogy a q fogasrúd fölmenetelével, és így a q1 keréknek és a rúgós-kilincsuek ellenkező irányban való forgásával a q2 tengely is forogjon. E tengely forgatása azonban a kilincs által föl lesz tartóztatva, ezáltal q fogasrúd lassan fölemelkedik, és ennek megfelelőleg a forgattyúkar mozgása korlátoztatik. Q tok a szerkezetet foglalja magában, és Q1 az n kilincsre ható rúgó melynek az a törekvése, hogy a kilincset kiváltott helyzetébe visszavezesse. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő löveg zárolójának oly berendezése, mely szerint a zárolót H kaiorrával együtt működő görbe g résszel, vagy az adogató legfölső F1 nyúlványának görbe f fölületével kapcsolatban működő görbe véggel bíró G oldalemelőkkel látjuk el azon czélból, hogy az F adogató oly módon működjék, hogy először a töltényt tartó szalagról töltényt húzzon le, másodszor a töltényt töltő állásba sülyessze, harmadszor a töltényt a lövegcsőbe tolja, negyedszer fölemelkedése után új töltényt ragadjon meg és ötödször a töltényűrben — miután fölfelé mozgását teljesen bevégezte — szorosan a töltény fenekére feküdjék. 2. Egy önműködő lövegben a C zárolónak és a D D1 forgattyú-tengelynek összeköttetése, valamint a D1 forgattyúnak egy, ezen utóbbit a C zárolóval összekapcsoló E rúddal való összeköttetése, melynek hossza a zárás alatt a töltényre gyakorolt nyomás szabályozása czéljából beállítható (2—7. ábrák). 3. Egy önműködő lövegben a visszalökési mozgás fokozására a B csőnek Ps perem és B4 nyílásokkal való ellátása a cső vége közelében; a B3 perem körül b1 gázkamra alkalmazása, melybe tüzelés után a gázok P4 nyílásokon át behatolnak. és a löveget visszalökve, a " szabadba távoznak (8—11. ábrák). 4. Egy önműködő lövegben a gázok feszerejének csökentésére, a cső végén P4 nyílások alkalmazása, melyek a cső falán áthatolnak, és a melyek elhelyezése következtében, mielőtt a lövedék a csövet elhagyná, a gázok feszereje csökkentetik (8—11. ábrák).
