9317. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lövegeken
á töltény űrben. Módokról gondoskodtunk arra nézve, hogy az előbb említett összekütőrúd hosszát különböző vastagságú fenékkel bíró töltényeknél megfelelőleg változtathassuk. A «Maxim» - lövegeknek leggyakrabban használt kiviteli alakjainál a biztonsági kar az adogató fölfelé menetelének közvetlen befejezte előtt fölszabadul, és az agancs akként lesz működtetve, hogy az ütőszöget éppen azon pillanatban hozza működésbe, a mikor az adogató elérte legmagasabb állását. Ezen szerkezet szükségessé teszi, hogy a részek igen pontosan legyenek beállítva; kitűnt, hogy ezen részek már csekély kopás után nem működnek helyesen. De a jelen újítások által az adogató először is függélyes mozgását bevégezi és azután a forgattyú karja nagy kilengést tesz, hogy az adogatót a töltény fenekéhez szoríthassa. A részek pontos beállítása fölöslegessé válik és így a fönt jelzett hátrány megsziintettetik. De ezenkívül az eszközölt újítások által az eddig gyakran fölmerülő azon hátrány is meg lesz szüntetve, hogy az adogató teljes fölemelkedése után kissé visszaugrik, mi által az adogatóban levő és az ütőszögnek megfelelő nyílás kissé a gyutacsfenék középpontja alá esik, s így az ütőszög gyakran letörik. Jelen találmánynál azon rúgó, mely az adogatót a tüzelés pillanatában legmagasabb állásában tartja, nélkülözhető. A mellékelt rajz 1 — 7. ábráiban A a závárzatot magában foglaló keret, B a cső, C a zároló, D a forgattyútengely, D1 a forgattyú, I)'2 a forgattyúcsap, E' a forgattyút a záróiéval összekötő rúd; E1 az E rudat és a zárolót összekötő csap, F az adogató, mely a zároló mellső végén föl- és lefelé csúszhat; G az adogató emelésére és süly esztésére szolgáló oldalemelők egyike, mely GMiél a zárolóu forgathátólag van megerősítve, F1 F1 nyúlványok az adogatón. melyek közé a G emeltyű mellső végét helyezzük, H az összekötőrúd egy részét képező kar. mely a G emelőt működteti. A zároló mindegyik oldalán van egy H kar és egy G emelő. J az ütőszög, K a kakas, L az agancs, M a biztonsági kar. A később külön leírandó részek kivételével az összes részek úgy működnek, mint a régi lövegnél. Mint a 2. és 3. ábrákból látható, a G emelő g görbe résszel van ellátva, melyre a 11 kar vége a zároló ide-oda mozgása alatt nagyobbrészt odafekszik, továbbá a g rész felé hajlottan fekvő g1 és g2 részekkel van ellátva. A hajlott g1 rész és a g2 rész közti sarok vagy be lehet vágva, mint az </; : -nál van föltüntetve, vagy mindkét rész egymással bevágás nélkül kapcsolódhatik. A g1 rész görbületi sugara egyenlő a H kar hosszával, a forgási csap középponttól a kar külső végéig mérve. Bizonyos körülmények között a g1 rész egyenes is lehet, a görbített helyett. A zároló előre mozgásának első része része alatt (3. ábra) a G emelő majdnem függélyes karjának külső vége a 11 kar oly helyére fekszik, mely annak forgási csapja közelében van. Ezért a G emelő e mozgás ideje alatt csak igen kis szög alatt fordul el; ha azonban a D- forgattyúcsap legalsó állását elhagyta és a 2. ábrában jelzett állásba fölemelkedni kezd, akkor a H kar és G emelő közti érintkezési pont, a II kar legszélső végéhez vagy sarkához lesz eltolva, mely kar aztán a G emelő g részéhez fekszik egy ponton, mely lényegében az E1 és G1 forgási csapok középpontjait összekötő vonalban fekszik. A zároló folytatólagos előremozgása alatt ezért a G emelő sebesen lesz forgatva G1 csapja körül és az F adogató kényszeríttetik a zárolón csúszva oly helyzetet elfoglalni, melyben az a töltényttartó szalagban egy új tölténybe fogódzik. Hogy az adogatónak a töltényperembe való biztos belefogódzását előidézzük, az előbbinek fölső vége a szélén rézsútosan van készítve, mint az F2 -nél látható. Minthogy a G emelő, a G1 csap körül, és II kar az FA csap körül forog, következik, hogy az adogató fölmenetele alatt a H kar érintkezési pontja a G emelővel, az Ii1 és G1 csapok tengelyközepét összekötő vonaltól tovamozog, és következésképpen a
