9310. lajstromszámú szabadalom • Tengelykímélő hüvelyes csap önműködőleg szabályozódó olajfürdős csapággyal

— 2 -fólűlete előtt fölnyúlik, úgy hogy a csaphüvely alatt valóságos teknőt képez, melyben a kenőanyag a csapvastagitást úgyszólván füröszti, s mivel a tengely forgása közben a kenőanyag a vastagított csap által közvetetlenűl magával vitetik, sokkal tökéletesebbé tétetik a kenés, mint az az eddigi módszereknél lehetséges volt. Ha túlgyorsan forgó tengely csapágyában az olaj erősebb mozgásba jönne, mint az kívánatos, akkor a teknőbe az olajat jól szívó nemezt, posztót, vásznat, gyapotot teszünk, a mely a mellett, hogy megakadályozza az olaj fölverődését, még mindig elegendő olajat bocsát a csaphoz; esetleg azonban sűrűbb, nehezebben folyó olajat vagy kenőcsöt is használhatunk. A pornak a csapágyba tódulása, valamint a kenőanyag kiverődése ellenében a csapágy nyilt oldalán bármily szerkezetű portárcsát, tömítést alkalmazhatunk, valamint a netán kiszivárgó kenőanyag fölfogására kármentő csészét is használhatunk. A találmány tárgyát képező csap és csapágyszerkezet lehetővé teszi azt is, hogy az olajnak a csapágyba való önműködő bevezetését biztosítsuk. E végből az olajteknőt egy olyan f olaj tartóval hozzuk a közlekedő edények törvénye szerint összeköttetésbe, a mely tartó légmentesen zár mindenütt, csak a fenekén van egy vagy több nyílása, a melyen át azonnal olaj szivárog ki, mihelyt az e teknőben az olaj az említett nyüásnál alacsonyabbra sűlyed; de a szivárgás meg is szűnik magától, a mint a teknőben az olaj fölszíne annyira emelkedett, hogy az olajtartó nyílását a levegőtől elzárja. Ezen a módon hosszabb időre biztosítjuk a csapágyat arról, hogy benne a kellő magasságú olajfürdő legyen, minthogy az olajtartó újratöltése csak akkor válik szükségessé, ha a tartalmának megfelelő kenőanyag-mennyiség a teknőből elfogyott. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tengelycsap, jellemezve az által, hogy a tengelynek csapágyban levő részére csap gyanánt egy, a kenőanyagba mindig beleérő külön a hüvely erősíttetik meg a czélból, hogy kopás esetén ne az egész tengelyt, hanem csak ezen egy vagy több darabból álló hüvelyt kelljen kicserélni (1., 2., 4., 5. és 6. ábra). 2. Csapágy, vagy csapágycsésze, jellemezve az által, hogy végeik a vastagított csap homloklapjait is beágyazzák a czélból, hogy a vastagított csap alsó része a kenőanyagban mindig fürödhessék. 3. Kenőkészűlék, jellemezve az által, hogy az egyébként mindenütt légmentesen záró f olajtartó fenék nyílásából a közlekedő csövek törvénye alapján mindaddig olaj folyik ki, míg a csapágytok belsejében lévő olajnak fölszíne, az f edény alsó nyílásával egyenlő magasságot el nem ér. 4. Három részből álló vasúti kocsiágytok (1., 2. és 3. ábra), jellemezve az által, hogy a legfölső rész a csapágyvezetést eszközli; az ebbe beillő félhenger fölűletű rész az ágyteknőt, ágycsészét képezi, míg a harmadik, tudniillik az alsó, az agyvezetékkel nem érintkező rész egyedül csak a kenőanyag befogadására szolgál. 5. Az ágyteknő, illetve csésze, mely nem teljes félhenger, hanem a súrlódási fölűlet csökkentése végett a csapot több vonalban megtámasztó szerkezetű (2. ábra c). (1 rajzlap melléklettel.) 1 ailas részvénytársaság nyomdája íjudapesten