9278. lajstromszámú szabadalom • Újítások dynamogépeken

közvetítésével a B hasitékban lévő 3 tekercsnek azon végével áll kapcsolatban, mely a 4a commutatorszegmenttel van összekötve. Hasonló módon kötjük össze a többi fegyverzettekercseket is. Az ekként összekötött 3 3a tekercspárok mindegyike az egész tekercselésnek egy elemét képezi A tekercsek ily kapcsolásánál az áramnak és az elektromotorikus erőnek iránya egy fordulat legnagyobb részében ugyanaz marad. Mihelyt azonban a tekercselem a commutatio zónájába kerül, az elektromotorikus erők a két egymással összekötött részben egymással ellentétes irányúakká lesznek, mivel ekkor az egyik tekercsrész az egyik sarksarú alatt, a másik tekercsrész ellenben a következő polaritású sarksarú alatt van, úgy hogy a 6 kefe mihelyt ez az illető elemmel összekötött szegmentpárt érinti, csaknem szikramentes összeköttetést létesít, úgy hogy a kefének vagy a használatosnál csekélyebb elősietést, vagy egyáltalán semmi elősietést, sőt bizonyos késést is kölcsönözhetünk, míg másrészt úgy erőben mint anyagban jelentékeny megtakarítást eredményező légköznek alkalmazása válik lehetségessé. A 2. ábra szétterített alaprajz, mely nagyobb számú elemet tűntet föl, mint az 1. ábra, másrészt pedig a tekercselemeknek a pontvonalozottan föltűntetett N S delejsarkoknak, a sarktávolságnak és a 4 4a 4b 4c commutatorszegmenteknek kölcsönös állását is föltűnteti. A 3., 4., 5., 6., 7. ábrák egy tekercselemnek öt, egymást követő állását mutatják be. Ezen schematikus ábrákban a 2 hasítékok (1. ábra) az egyszerűség kedvéért el vannak hagyva. A rövidebb nyilak jelzik, miként erősbítik egymást párrá egyesített tekercsekben az elektromotorikus erők, a 3. és 7. ábrákban föltűntetett állásokban, tehát egy fordúlatnak nagyobb részében és miként lesznek ezen erők az 5. ábrában föl tűntetett állásban egymással ellenkező irányúakká. Az áram átkapcsolásnak azon pillanatban kell végbemennie, melyben a tekercselem az 5. ábrában föltűntetett állást eléri, vagy röviddel ezután. A 4. és 6. ábrák a tekercselemnek közbenső állásait tűntetik föl. A találmány tárgyának behatóbb megvilágítása czéljából hasonlítsuk össze a leírt elrendezést az azonos tekercsszámmal bíró, közönséges Gramme-féle fegyverzet elrendezésével. E czélra 70, egyenként 6 tekerűlettel bíró elemből képezett közönséges Gramme-féle gyűrűt választunk, melynek elemei a commutator 70 szegmentjével vannak összekötve a hol is minden tekercselemnek eleje, a commutator egyik szegmentjével, míg annak vége a következő commutatorszegmenttel van összekötve. A találmánynak megfelelően ugyanazon Grammeféle gyűrűt a következőképen módosítjuk. A 6 tekerűletből álló elemek mindegyikét két, egyenként 3 tekerűlettel bíró tekercsre osztjuk; a második tekercset az elsőtől bizonyos távolságban rendezzük el, de úgy, hogy mind a 6 tekerűlet két szomszédos commutatorszegment között szoros kapcsolásban marad; a gyűrű tehát, mint előbb, 420 tekerűlettel, a commutator pedig 70 szegmenttel bír. Az áramnak szikramentes elvezetése és a fegyverzet visszahatásának mérsékelt határok között való megtartása czéljából dobfegyverzettel bíró dynamogépeknél eddig szokásos volt sima fegyverzetmagok alkalmazásával a tekercselést fölűletén elrendezni, a mi azonban különféle hátrányokkal jár. A villamdelejek sarkai és a fegyverzet magja közötti tetemes távolság nagy és súlyos vasmagokat, valamint úgy a fölhasználandó anyag, mint az erő fogyasztás szempontjából is költséges mágnestekercseléseket tesz szükségessé. Ha a forgó áramok okozta erőveszteséget el akarjuk kerülni, a fegyverzet tekerűleteit laposra kell hengerelnünk, vagy fölosztanunk. Ezen tekercsek nem egykönnyen erősíthetők meg és mechanikus módon nem hajlíthatok; továbbá a szigetelő anyaggal befödött vasmag igen nagy mértékben van kitéve a fölhevítésnek. Ezen elrendezésnek egyedüli véletlen előnye az, hogy a fegyverzet vasmagja és a szemben álló sarksarúk fölületei közötti távolság a fegyverzet visszahatását csökkenti,