9276. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító-szerkezet

— 2 — A két b' C kengyelvég az A emeltyűt csak lazán fogja körül és az utóbbi mintegy forgási csapot képez, mely körül a b kengyel a B karral és az E ellensúllyal szabadon forgatható. Az A emeltyű közvetlenül az a tengely fölött a D vastagítással van ellátva, melynek fölső d széle csavarmenetszerűen van vágva, mely a C kengyelhüvely c menetéhez hasonlóan van alakítva, de fölfelé irányúi. Midőn a készülék nyugalomban van, a két csavarmenet egymásba nyúl, még pedig úgy, hogy az alsó menetnek legmagasabb pontja a fölső menet legfölsőbb szögletes hézagolásába és éppen úgy ez utóbbinak legalsó csúcsa az alsó csavarmenetnek legalsó szögletes hézagolásába fogódzik. Ha a B kart forgatjuk, akkor a C csapágyhűvely c csavarmenetének legalsóbb csúcsával a karnak fél fordulata után a d csavarmenet legmagasabb pontjára jut, úgy hogy a b kengyel a 3. ábrában föltüntetett állásba tolatik. Ezen két csavarmenet tehát emelő bütyökként hat, melyek előmozdítják az A emeltyűnek az E ellensúly áláltal eszközölt hátralendítését, úgy hogy az a 2. ábrában jelzett X—X állásba hozatik, melyben azonban csak addig maradhat, míg a B kart, bár csak gyöngén is, tartjuk, a mennyiben az egyensúlyi állapot ezen állásnál be nem következhetik, mivel az A emeltyűnek és b kengyelnek ezen függélyes X—X állásánál a c csavarmenet a d csavarmeneten lecsuszamlani iparkodik. Azon pillanatban tehát, melyben a váltóőr a B kart szabadon bocsátja, a c menet a d meneten lefelé csúszik és ezáltal az A emeltyűt kezdeti állásának (2. ábra) elfoglalására készteti. A leírt folyamat az egyszerű hatásra beállított szerkezetre vonatkozik. Ha az utóbbit kettős hatásúvá akarjuk tenni, akkor az a'" csapszöget kihúzzuk az a" lyukból és az A emeltyűnek lapos alsó végét a vonó rúdnak q villás végében annyira előre mozgatjuk, hogy ez utóbbinak lyukaival az a' lyuk essék egy vonalba, úgy hogy a csapszöget ebbe betolhatjuk. Ennek következtében az A emeltyű már most nagyobb szöget képez a q' vonó rúddal és midőn a B kart az A emeltyű hátrafektetése czéljából működtetjük, akkor ez utóbbi a 2. ábrában z—z-vel jelzett állást foglalja el, míg nyugalmi állásában y-y-al esik egybe. Ezen esetben tehát a váltó-őrnek az átfektetett emeltyűt nem kell a B kar segélyével megtartania, mivel ezen A emeltyűnek hátrafelé hajló állása már nem engedi meg a c csavarmenetnek a d meneten való lecsúszását, mivel ez már nem bír azon lejtőséggel, mely az E ellensúly ellenállásának legyőzésére szükséges, úgy hogy tehát a váltó-őr a B kart szabadonbocsáthatja, mivel azt ellensúlya hátra húzza, mi által a váltó nyelv azon állásában tartatik meg, melybe azt a váltó-őr hozta. A készüléket az F állító retesszel hatástalanná tehetjük ; ez utóbbi az A állító emeltyűnek csapágyában eltolható és az alsó emeltyűkar pályájában tetszőleges módon pl. f peczek segélyével rögzíthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltó-állító szerkezet, jellemezve egy kétkarú A emeltyű által, melynek rövidebb karja a forgáspontjától a hosszabb karnak irányától kissé oldalt van hajlítva és a' a" lyukakkal ellátott szélesbített lapos véggel bír, mely lyukak a szerint, a mint az egyiket vagy a másikat kötjük össze a q' vonó rúdnak q villás végével, az A emeltyűnek a vonó rúddal többé kevésbbé hegyes szöget bezáró állásátengedik meg. 2. Az 1. alatt jellemzett szerkezetnél egy E ellensúllyal ellátott B karrá kiképezett és az A állító emeltyűn szabadon eltolható és forgatható b kengyelnek elrendezése, mely ezen czélból végein b' C csapágyhűvelyekkel van ellátva, melyek közül az alsó csavarmenetszerű fölületekből képezett, szögletes c hézagolással bír, mely egy hasonlóan alakított, de fordítva elrendezett és az A állító emeltyűnek egy D vastagításán alkalmazott d fölületen csúszhatik, úgy hogy a B ellensúlyemeltyű önműködőlég esik vissza kezdeti állásába, mihelyt az a váltó elállítása után szabadon bocsáttatik.