9263. lajstromszámú szabadalom • Új fészekbevető-gép
A í) korong agyára egy P korong van téve, melyet az R1 kerék az s s bütykök segélyével forgat. Ezen P korong kerületén egy koszorú van, melynek magassága ugyanakkora, mint a D korongé, és mely rövid a b szegélyekkel körül fogott t kiömlőnyílásokkal van ellátva. Czélszerű a két korongnak egymással való érintkezését az agyra fektetett tekercsrúgókkal biztosítani, melyek az líl kerékre támaszkodnak és a mozgatható P korongra nyomást gyakorolnak. A fix D korongon egy Q csúsztató-fölület van alkalmazva, melyre az S vetősarú egy csavar segélyével beállíthatóan van szerelve, Ez a vetősarú oly módon van kiképezve, hogy egy V-alakú barázdát vágjon, mi által meggátoljuk, hogy a mag egy kis térben gyűljön össze. Hátul a D korongon két F karom van csuklósan megerősítve, melyek a barázdát ismét betakarják. A 9. ábra a vetőkanalas korongnak egy javított elhelyezési módját mutatja be. A javítás azonban nem szorítkozik csak a kanalas korongokra, mely rendszer a répavetésnél leggyakrabban talál alkalmazást, (Smiht, Garret stb. rendszere) hanem bármely magelosztó készüléknél is használható. Az újítás abban áll, hogy minden sornál egy kanalas kerék helyett kettőt alkalmazunk, minek köverkeztében a magkiömlés egyenletessé és folytonossá lesz. Figyelembe veendő azonban, hogy a kanalas kerék úgy méretezendő, hogy minden kanál egy, legföljebb két magot vigyen magával, hacsak a magok számát valamely okból nem akarjuk nagyobbítani. Ebben az esetben csak nagyobb nyílással bíró elosztót kell alkalmazni. A két kanálsor által egy lemezre dobott magok az TJ tölcsérbe esnek, és innen egy csövön a T tölcsérekbe jutnak, ennek következtében a vetőmag folytonosan és szabályosabban hull le mint a régibb gépeknél. A gép működés módja a következő: A kanalaskerék által kidobott mag a T tölcséren át az A pontig (1. ábra) jut, hol a forgó P korong széle addig fogva tartja, míg az egyik t nyílás vagy torkolat nem jut az illető ponthoz, mikor a magok ebbe a nyílásba hullanak, és most az a b és a C1 C1 1 falak között vezetve a Ca fal végéhez jutnak. Minthogy az eketest V-alakú barázdát vág, a magvak nem fognak egy csoportban, hanem sorban feküdni, Ennek következtében később a növények kihúzása is könnyebben végezhető. A mozgatható P korong szélén vezetett magvak által megtett út igen rövid, úgy, hogy zavarok, melyeket más készülékeknél lökések, kavicsok, kalászok stb. idéznek elő, föl nem léphetnek. Ezek a testek könnyűszerrel juthatnak az a és b falak közé. Ha a G1 C1 1 falak által képezett csatornába föld jutna be, ezt a folytonosan mozgó a szegély biztosan eltávolítja. Minthogy a vetősarú a Q lejtős fölületen beállítható, az tetszőleges mély barázdát húzhat. Ebből a gép következő előnyei származnak : 1. a magvakat a vetőszekrényből egyenletesen távolítjuk el. 2. az üzem szabályos, és megszakításoknak alávetve nincs, 3. a vetőmag egyenletesen mélyre kerül a földbe, 4. a mélység tetszés szerint beállítható, 5. a magvak az egyes fészkekben szabályos sorokban fekszenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vetőgép sorokban elhelyezett fészkek vetésére, melynél a magszekrényből kidobott mag a fix D korongon alkalmazott csatornában addig fekszik, míg annak alsó nyílása a forgó, a fix D belső korongot körülfogó P korong t táskájával nem közlekedik, mikor a vetőmag ebbe a t táskába jut, és ez által a fix korong által határolt csatornába vezettetik, melyből a fix D korongra szerelt vetősarú által húzott V-alakú barázdába hull, melyet két a fix korongra szerelt I karom betakar. 2. Az 1. alatt védett vetőgépnél egy kétoldalú kanalas-korong alkalmazása a vetőmagnak a magszekrényből való ki
