9212. lajstromszámú szabadalom • Újítások lőfegyvereken
íi szenny bejutását is meggátolja, tehát az ugyanezen czél elérésére szolgáló gázelzárók is elmaradhatnak. Továbbá rendkívül egyszerű szerkezetekről gondoskodtam, melynek czélja az, hogy a töltényeknek egymásra tolódását meggátolja. Eme szerkezet lényege és hatás módja a 28. ábrából tűnik legvilágosabban ki. A B tok baloldalán levő t karon 18., 28. és 29. ábra — a patronokat a szekrényben lenyomó í2 toldaton kívül egy másik hasonló íll tagot alkalmaztam, mely egy tölténnyel mélyebben fekszik (25., 28. és 29. ábra) és a szekrényben levő töltést esetleg ép úgy fogja meg, mint az első lenyomó, tehát ha a í2 lenyomó által tartott töltényt a dugattyú előre tolja, az alsó patronokat mindaddig visszatartja, míg a dugattyú el nem tolódott, a töltények esak akkor juthatnak a dugattyú pályájába, ha <11 visszatért.. Ha tehát a dugattyút azután, hogy a szekrényből egy töltény kiemelkedett, előre toljuk, a második töltény ki nem emelkedhetik, és így a kettős töltés lehetetlen. Ebben az esetben a dugattyút a tokba be kell esztergályozni, miközben a dugattyú alkalmas pontján alkalmazott c3 bütyök a fölső í2 toldatba ütközik, evvel a t kart és így az új /II lenyomót is ki tereli úgy, hogy a töltények — mint a 29. ábrán látható, — szabadokká lesznek és fölemelkednek, míg evvel egyidejűleg, vagy ami még jobb, a dugattyú forgatásának első pillanatában a töltényvonó a csőben levő töltényhüvelyt biztosan megfogja, és ha a závárzatot kinyitjuk, ki is húzza. Világos tehát, hogy a töltény torlódás soha be nem állhat, mert a dugattyú pályájába soha új töltény be nem jnt, míg az előzőt a kidobó el nem távolította. Végül biztonsági szempontból és a szerelésnek és szétszedésnek megkönnyítése czéljából a 30—306. ábrán látható javítást végeztem az ütőszög és a závárzat kapcsolványán. Ez a biztonsági berendezés mint az a 30. ábrából látható, abból áll, hogy nem az összes csavarmenetek vagy e gyűrűszegmentumok csatlakoznak a dugattyúhoz, hanem egynehány szabadon áll, úgy hogy egy kis <dV köz keletkezik, tehát a závárzat előre pattanásánál föllépő lökést a közvetlenül csatlakozó menetek fogják föl. Ha az anyag hibája vagy mások következtében az ütőszögnek megerősített része eltörik, ez mindig csak ott történik, hol az iitőszög legnagyobb mértékben van igénybe véve, tehát hol az e menetek a dugattyúhoz fekszenek. A föntebb leírt újításoknál eme csavarmenetek, csavar vagy gyűrííszegmentumok csak biztonsági illetve tartalék részek, melyek csak akkor jönnek működésbe, ha a hátsó, vagyis a tulajdonképeni kapcsolómenetek deformálódnának illetve eltörnének. Czélszerű ha az E ütőszög szárát a szabad tartalék vezetéktől kezdve — mint az a rajzlapon is látható — vastagabbra készítjük mint a hátsó és a dugattyúhoz csatlakozó részeken. Magától érthető, hogy az ütőszög tartalék menetei elől tetszőleges számban és erősségben alkalmazhatók, egyszerűbb gyártás czéljából legczélszerűbben a hátsókkal egyenlőkre méretezzük. Ép úgy mint az ismert úgynevezett csavar vagy gyűrűszegmentumos elzárásoknál a dugattyú elforgatása mindaddig nem lehetséges, míg ez a hosszanti vezetékben van és nem jut a megfelelő záró helyzetbe, úgy itt sem lehet a závárzat ütőszögét előbb beforgatni, mielőtt az a vezetéken át szélső helyzetébe el nem jutott, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a menetek egyenlők vagy különbözők-e. A csavarmenetek, csavar vagy gyűrűszegmentumok stb. segélyével hosszanti elmozdulás ellen biztosított dugattyú önkényes oldalirányú elfordulását a I) dugattyúnak az s szög segélyével alkalmas módon tartott függélyesen eltolható el zárócsapja gátolja meg, mely az Iitőszög áttolhatása czéljából megfelelően ki van lyukasztva, az ell rúgó hatása alatt áll, és elli toldattal van ellátva, mely egyúttal az iitőszög számára nyomást gyakorol és az utóbbi megfelelő kimetszésébe automatikusan belép, amint ezt a záró helyzetébe forgattuk. A dugattyúnak az ütőszögről való levételére igen természetesen I az el bütyköt kell fölnyomni, minek meg-I történte után a két rész könnyen szétvehető.
