9201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszközök hullámos csavarmenetek előállítására fémhordóknál

Meg-jelent 1897. évi szeptember hó 10-én. MAGY. SZABADALMI MH( HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 9201. szám. XX!f- OSZTÁLY. Eljárás és eszközök hullámos csavarmenetek előállítására fém hordóknál. GOEPPINGER & C° GYÁRI CZÉG WEISSENFELSBEN ÉS HARMATTA JÁNOS MÉRNÖK SZEPESVÁRALJÁN. Pótszabadalom a 8039. sz. szabadalomhoz. A szabadalom bejelentésének napja 1896 nov. hó 23-ika. Jelen találmány tárgyát a 8039. számú törzsszabadalommal védett, sima fém hordókon csavarmenetek előállítására szolgáló eljárás, és az ezen eljáráshoz szükséges eszközök képezik. E fém hordók rendkívül egyszerű előállítási mód mellett igen nagy merevség által tűnnek ki, és ezen kívül u rajtuk alkalmazott magasbodó csavarmenetek következtében domború alakot nyernek. A találmány tárgyát a mellékelt rajz tünteti föl, és pedig: 1., 2. és 5. ábrák az eszközöket és az előállítás módját mutatják; 3. és 4. ábrák részleteket tüntetnek föl. Mint ezt 1. ábra mutatja, a hordórész (hordótörzs) <• b szorítókorongok segélyével egy esztergapadba fogatik be. Szorosan a <• szorítókorong mellé az /' korong van a d tengelyre fölékelve s ezen f korongra <j spirális aczélrúgó van föltolva. A hordótörzs egy kissé túlér a g aczélrúgón. A g rúgó f korongon fekszik laza állapotban, és az előállítandó csavarmenetek mélységéhez képest a csavar menete változó emelkedéssel bír. Ha az ilyképen befoglalt hordótörzset b c f testekkel együtt forgásba hozzuk, és a anyagot egy megfelelő nyomókorong segélyével a rúgó hézagaiba beleszorítjuk, akkor a g aczélrúgó a anyag behorpadása következtében összetolódik és mihelyt a rúgó ekként összetolódva és az anyag a rúgó hézagaiba egészen beszorítva van, mint ezt a rajz 2. ábrája mutatja, akkor a csavarmenet a hordón kész. Azon esetben, ha az egyes hordótörzseket csekélyebb mélységű és nagyobb emelkedésű csavarmenettel akarjuk ellátni, mint ez a 2. ábrában föltüntetve van, akkor g aczélrúgót csak részben szorítjuk össze, és ezen esetben az anyagszükséglet nem a g rúgó összenyomódása, hanem a következő elrendezés által szabályoztatik: c szorítókorong h végső lapja megfelelő mély l lyukakkal, jelen esetben példaképpen hat lyukkal láttatik el (3. ábra); melyekbe kinyúló és eltávolítható spirálrúgókat helyezünk. Ez utóbbihoz támaszkodik az f korong (4. ábra), és így meg van magyarázva, hogy az anyagnak g aczélrúgó csavarmenetébe való belenyomulásakor a szükséges anyag önmagától tolódik előre és ez által annak szakadása megakadályoztatik. Ha oly hordótörzseket kell megmunkálnunk, melyek egészen csekély lemezvastagsággal bírnak, és melyek nem volnának képesek az l lyukakba behelyezett rúgó-